5. fejezet

Sziasztok. Újabb résszel érkeztem, bár már egy hetet késtem, amit iszonyatosan sajnálok. Kaptam már 4 díjat is amit még nem raktam ki, de amint lesz időm kiteszem őket. Remélem tetszeni fog a rész. Köszönöm a 38 feliratkozót, és a komikat. Fantasztikusak vagytok. Többet nem beszélek, inkább jó olvasást. Kitartás a suliban.

Ölel titeket: Gitta

- A leszállás megkezdődött. Reméljük élvezték az utat. További szép napot.- hallottam egy női hangot. Megdörzsöltem a szemeimet, és kinéztem az ablakon. Még sötét volt, de New York fényei csodálatosak. Megnéztem az órámon az időt, és hajnali 4-et mutatott. Hát igen még elég korán van, de szerencsére tudtam aludni. Ez a repülő út nem is volt annyira rossz. 10 perc múlva végre leszálltunk. Kinyitották az ajtót, és elindultunk lefelé. Pár másodperc múlva már New York repterén álltam. Hűvös volt, így felvettem a pulcsim. Fejemre raktam a kapucnit, és elindultam. Kiértem a reptérről, és körülnéztem. Nem tudtam merre kell menni. Elővettem a kis papírcetlit, amire rá volt írva a cím. Ismét körülnéztem, egy embert keresve, akitől útbaigazítást tudok kérni. Az utcán egy 40 év körüli férfi sétált. Odamentem hozzá.

- Elnézést. Most járok először New York-ban, megtudná mondani hol van ez a hely?- mutattam oda a cetlit.
- Ez a hely csak pár saroknyira van innen.- mondta a férfi, és pontosan elmagyarázta merre kell mennem. Elköszöntem, és elindultam. Nagyon izgultam, hogy mi fog ott történni. Remélem megtudom az egész titkot, nem csak annyit, hogy van egy unokanővérem.

***

Ránéztem az órámra ami már hajnali 5 órát mutatott. Ahhoz képest, hogy az a férfi azt mondta csak pár saroknyira van, elég hosszú volt az út. Már sokkal több embert lehetett látni az utcákon. A Nap is felmenőben járt. Az épületek hatalmasak voltak. Az egyik kitűnt a többi közül. Az sokkal nagyobb, és szebb volt. Ránéztem a címkére, hogy megnézzem mi is a pontos cím, nehogy elmenjek mellette. Furcsa módon az az épület volt, amelyiket úgy megbámultam. Visszaraktam a zsebembe a papírt, és bementem az épületbe. Egy szállodába léptem be, ahol elég sok ember mászkált, pedig még csak kora reggel volt. Odamentem a pulthoz.
- Jóreggelt. Köszöntjük szállodánkban. Miben segíthetek?- mondta a pult mögül a nő.
- Jóreggelt. Megmutatná nekem ezt a szobát?- adtam oda a cetlit. A nő megnézte a gépben.
- Sajnálom, de ez a szoba foglalt. Csak rokonok mehetnek be.
- Tudom, de ez fontos. Ha jól tudom itt lakik Gemma Styles. Szóljon neki, és csak annyit mondjon, hogy Marcel keresi.
- Rendben. Felhívom, addig kérem várjon.- nyúlt a telefonért.
- Köszönöm. A nő beütötte a számot a telefonba és a füléhez rakta. Pillanatok múlva, valaki felvette, mert a nő elkezdett beszélni. Türelmesen, még is alig vártam, hogy lerakja a telefont.

- Felmehet. 3. emelet, jobbra, és ott megtalálja a szobát.- rakta le a telefont, és rám nézett.
- Köszönöm.- mondtam, és elindultam a lift felé. Megnyomtam a megfelelő gombot, és a lift elindult.
Kinyílott az ajtó, és ahogy a nő is mondta jobbra fordultam. Megkerestem a 348/B szobát, és bekopogtam. Tiszta ideg voltam. Azt vártam, hogy kinyissák az ajtót, de még is inkább elmentem volna. 
Végre kinyílott az ajtó, és egy gyönyörű szép lány állt velem szembe. Teljesen elbambultam a látványon.
- Szia Gemma vagyok. Gondolom te vagy Marcel.- nyújtotta felém a kezét, egy kézfogásra.
- Sz-Szia. Igen én vagyok.- dadogtam.
- Gyere csak be. Sajnos, nem sokáig maradhatsz, mivel a szüleim 1 óra múlva jönnek haza, de ha szeretnél később valahol találkozhatnánk. 
- Rendben. De akkor vágjunk bele, és magyarázd el mi is volt az a levél.
Gemma elkezdett mesélni, én pedig figyelmesen hallgattam, ahogy az életem felfordul. Kiderült anyámnak van egy nővére, akit idáig eltitkolt, és két unokatesóm Gemma és Harry. Gemma 22, Harry pedig 19, aki ráadásul egy elég híres bandának a tagja. Ez eléggé meglepett. Nem elég az, hogy van két unokatesóm, akikről nem is tudtam, ráadásul a fiú még egy sztár is. 
- Na jó, nekem ez túl sok. Mondd azt, hogy nem igaz.- álltam fel a kanapéról.
- Sajnálom, de igaz. Még úgy egy héttel ezelőtt találtam egy olyan papírt amiben megtaláltam anya papírjait, és abban az volt, hogy van még egy testvére.
- Én, most inkább megyek. Sok volt egyszerre.- indultam az ajtó felé.
- Ne várj.- fogta meg a vállam. Inkább hadd menjek veled. Új vagy még itt, nem hiszem, hogy ismered a várost.
- Ha annyira akarod.- fordultam meg. Gemma gyorsan felkapta a táskáját, és bezárta az ajtót. Elindultunk kifele a a hotelból. Amikor kiértünk hűsítő friss levegő fogadott ami már jól esett. 
- Miért kellett engem fölkeresned?- kérdeztem kissé dühösen.
- Hogy tudjad, hogy vannak unokatesóid.
- Vannak nekem. És egyébként is, ha nem keresel akkor, soha nem is tudom meg.- szedtem gyorsabban a lábaimat.
- Hogy te milyen bunkó vagy. Ha nem érdekelt, akkor mért jöttél még is ide?- lökött meg.
- Csakis, azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem csak átverés. Talán még elfogadtam volna, ha csak átlagos emberek lennétek, de mivel mondtad, hogy az öcséd valami híres banda tagja, így bocsi, de nem kérek belőletek.- hagytam ott végül Gemma-t.
 

4. fejezet

Sziasztok. Ismét megérkeztem az új résszel. Bocsánat a sok késésért, de suli időben nem nagyon érek rá. Nagyon örülök a 30 feliratkozónak *-*, és a komiknak. Ezek nekem nagyon sokat számítanak. Ha meglátok egy új feliratkozót, vagy egy új komit, hihetetlenül boldog leszek. De most nem beszélek többet, Jó olvasást!!!!!

  Szia Marcel!

Nem is tudom mit írjak. Vagyis tudom, de ezt nem olyan könnyű leírni, és talán nem is egy levélben kéne megírnom. Én is csak pár napja jöttem rá erre az egészre. Én az unokanővéred vagyok. A nevem Gemma Styles. Többet sajnos a levélben nem árulhatok el. Vagyis elmondhatnám, de nem akarlak összezavarni. Így is elég volt ennyi. Örülnék ha személyesen is találkozhatnánk.

Üdv: Gemma

Kicsúszott a kezemből a papír. Most mi van? Teljesen összezavarodtam. Van egy unokanővérem? Én úgy tudtam, hogy csak egy unokaöcsém van. Csak apának van egy testvére. Anya pedig egyke. Vagy mégsem? Nagyon izgatott a dolog. Minél előbb megakarom tudni mi ez az egész. A levélen találtam egy telefonszámot. Felkaptam a telefonom, és bepötyögtem a számot. Kicsengett.
- Halló? Itt Gemma Styles.
- Öhm-mm. Szi-a. Én Ma-Marcel vagyok.- nyögtem ki ezt a pár szót.
- Marcel? Szia. Megkaptad a levelet?- hallottam a telefon végéről a hangot.
- Igen, de eléggé zavaros volt.
- Tudom, de a levélben nem akartam többet leírni. Ezért is írtam, hogy egy személyes találkozás jó lenne.
- És hol laksz?- kérdeztem.
- New York-ban lakok a szüleimmel.
- Hát az nagyon messze van London-tól.
- Tudom, de ez fontos. Telefonon keresztül megbeszélni nem a legalkalmasabb. 
- Oké, akkor holnap már repülök is, ha minden jól megy. Szia.- raktam le a telefont. Gemma még elmondta gyors a címet, amit leírtam. Mivel őszi szünet van, így jó ötletnek gondolom, ha még holnap repülőre ülök. Még azt fogalmam sincs hogyan. Anyáéktól pénzt is kell kérjek, és ki kell magyaráznom magamat, mért kell NewYork-ba mennem.

***

A nap többi részében is bent kuksoltam a szobámban. Nem volt kedvem kimenni. Nem is akartam találkozni Brad-el, mert csak hallgatnom kéne a hülye szövegét, aztán meg megverne. Épp lehajtottam a laptopom, amikor halottam, hogy anya megjött. Kimentem a nappaliba és üdvözöltem.
- Szia anya.- köszöntöttem.
- Szia Marcel? Nővéred?- kérdezte.
- Nem tudom, biztos a haverjaival.- válaszoltam. Ekkor eszembe jutott a levél, és a telefonálás. Valahogy el kell mennem New York-ba, még holnap. De hogyan? Ez volt a kérdés. Azt hiszem meg kell szöknöm a cél érdekében. Meg akarom tudni minél előbb, hogy mi ez az egész. Visszamentem a szobámba, előbányáztam a bőröndöm, és elkezdtem belepakolni. Pár perc után készen voltam. Mivel tudom, hogy anya munka után mindig letusol, ezért talán van időm elvenni egy kis pénzt a repülőjegyre. Belopóztam a hálószobába, és megkerestem a bankkártyáját. Gyorsan kimentem. Elővettem a telefonom és hívtam egy taxit, de nem a házuk elé hanem a parkhoz. Megfogtam bőröndöm és kimentem a házból. Elmentem a parkba, és próbáltam nem találkozni ismerősökkel.

***

Kifizettem a taxit, és kiszálltam. Itt vagyok a repülőtéren. Kicsit félek, mert még sohasem utaztam repülőn. Attól is félek ami New York-ba vár rám. De elhatároztam már, megfogok változni. Nem akarok egy félős ember lenni. Persze a tanulásról nem mondok le.Viszont magamon változtatni akarok. Megvettem a repülőjegyet, és leültem egy székre. Körbenéztem, és csak embereket láttam, akik szintén a repülőkre vártak. 15 perc múlva bemondták a hangosba, hogy a New York-ba tartó repülőre az utasok szálljanak fel. Megfogtam bőröndömet, és elindultam. Odaadtam a jegyem és elfoglaltam a helyemet. Hosszú utazás vár rám. Megtörölgettem a szemüvegemet, majd visszaraktam. Az ablak felőli részen ültem, így mindent láttam. A felhőket, és a várost ahol lakom.

Már olyan 6 órája utazom. Ahogy egyre közelebb vagyunk New York-hoz, annál jobban izgulok. Remélem nem akar senki átvágni. Nem tudom jó ötlet volt-e a levél, és a telefon beszélgetés után, rögtön a repülőre ülnöm. De most már itt vagyok. 

Nagyon unatkoztam, ezért elővettem egy könyvet. Olvasgatni kezdtem. Nem sokáig jutottam el ugyanis, az álom megtalált. Pár perc múlva becsuktam a szemeim, és elaludtam.
 

3. fejezet

 

 Sziasztok, amint láthatjátok megjöttem az újabb résszel. Nagyon köszönöm az előző részhez a komikat. Tudom kicsit késtem, de tudjátok sulii van. Remélem tetszeni fog a rész. Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel.

Pusziii

Pár perc múlva, szédülni kezdtem. Rázott a hideg. Elég rosszul éreztem magam. Úgy érzem ezt a sör okozta. Lehet megártott. Körbenéztem, és gyorsan kerestem egy széket, amire letudtam ülni. Néztem a többieket ahogy táncolnak. A szédülés, még most sem akart megszűnni. Próbáltam nem mutatni, hogy rosszul vagyok. Levettem a szemüvegem és megtisztítottam, aztán visszaraktam. Most már a látásom sem volt az igazi. Kezdtem egyre jobban megijedni. Úgy érzem ez Brad műve. Azért hívott meg ebbe a buliba, hogy kicsináljon... De ezt nem fogom hagyni. A sarkamra kéne állni. Nem pedig egy gyáva alaknak tűnni.

- Marcel minden rendben?- fogta meg a vállam Emma.
- Emma? Te is itt vagy? Nem is láttalak.- lepődtem meg.
- Igen Brad meghívott. De minden rendben?
- Persze, csak kicsit szédültem.- de amikor végeztem a mondattal, hirtelen hányinger fogott el. Felálltam, és amilyen gyorsan csak tudtam a mosdóba siettem. Nagyon szarul éreztem magam. Már bánom, hogy eljöttem ebbe a buliba. Most már nem csak szédültem, de a fejem is fájt.

***

Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Ismeretlen helyen ébredtem. A hátam eléggé fájt, mivel a padlón aludtam. Nem tudom, hogy kerültem ide. Végignéztem a helyiségen. Még mindenki aludt. Volt aki a kanapén lógva, vagy az asztalon. Fogalmam sincs mi történhetett tegnap este. A fejem majd szét robbant a fájdalomtól. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a konyha felé igyekeztem. Kaját kerestem. Este szerintem semmit sem ettem. Kutakodtam, de sehol semmi. Minden chips, és üdítő elfogyott. Korgó gyomorral indultam meg keresni Becky-t. Benyitottam egy ajtón, de jobb lett volna ha nem teszem ezt meg. Becky és Brad az ágyban henteregtek. Lemerevedtem. Tudom elég idős vagyok már ahhoz, hogy ezen a látványon meglepődjek, de ilyet még csak egyszer láttam, de azt is a TV-ben.
- Mit bámulsz? Húzzál már ki a szobámból.- förmedt rám Brad. Gyorsan becsuktam az ajtót. Mivel már semmi keresni valóm sincs itt, ezért hazamegyek.

Tusoló alól kiérve, bementem a szobámba, és felöltöztem. Kimentem a konyhába valami elemózsiáért. Visszaültem az ágyamra és laptopp-ozni kezdtem. Először megnéztem a legfrissebb híreket. Ezek mindig lefoglalnak. Mindig mindenről tudni akarok, ami a nagyvilágban történik. Amikor már az összes hírt elolvastam, felmentem facebook-ra. Pár perc után észrevettem vannak fent képek a tegnapi buliról. Megnézegettem őket... de amikor egy képen megláttam magamat, amint a WC-ben összeroskadva voltam, akkor elég dühös lettem.
- Ez mégis mi?- ordítottam.Még jó, hogy a szüleim nem voltak itthon, különben hülyének néztek volna.
- Szóval csak azért hívott meg abba a buliba, hogy engem leégessen? Ezt nem hiszem el.- csuktam le gyorsan a laptopot. Dühösen felálltam az ágyamról, és kifelé indultam. Kimentem az utcára és ordítottam.
- Te meg mi az istent csinálsz?- jött kézen fogva a nővérem Brad-el.
- Te szemét. Le akartál égetni? Ez volt a terved?- indultam neki Brad-nek. Annyira mérges voltam, hogy nem gondoltam semmire.
- Nyugodj már le. Még is mit képzelsz magadról?- lökött el magától.
- Tudod te jól. A képekről van szó.- ordítottam.
- Észrevetted? Gratula. Már vártam mikor fogod elújságolni ezt a hírt. És, hogy tetszettek?- nézett rám gúnyosan.
- Szemét állat. Dögölj meg.- ordítottam, és újból nekimentem. A próbálkozásom sikertelen volt. Brad egy mély ütést mért a hasamba, amitől a földre rogytam. Még tovább akart volna verni, de a nővérem közbe lépett.
- Fejezzétek már be.- szólt ránk. Marcel nem kell túlreagálni azokat a képeket.
- Nem kell? Már hogyne kéne. Olyan képeket láttam amin a WC-ben voltam, teljesen összeroskadva. Szerinted ezt túlreagáltam?
- Ez most komoly Brad?- nézett Becky.
- Persze. Megérdemli az a kis stréber.- mutatott rám.
- Hogy lehetsz ilyen? Azért, ez már túl sok. Ő akkor is az öcsém, és azt azért nem fogom hagyni, hogy az egész világ rajta nevessen.- lökte el magától Brad-et.
- Na mi van hirtelen érdekel az öcséd?
- Most inkább húzz el. Sok volt belőled.- mondta a nővérem. Brad hátat fordított nekünk, és hazafelé indult. Nagyon örültem, hogy végre elment az a barom.
- Kösz Becky.- öleltem át.
- Nincs mit. Az öcsém vagy, de ezt az ölelkezést inkább hagyjuk.- mondta, és bement a házba.
Nagyon büszke vagyok Becky-re, hogy kiállt mellettem. Sosem gondoltam volna, hogy van egy ilyen "oldala". Már régóta alig beszéltünk egymással, ha meg szóltunk egymáshoz akkor inkább csak veszekedtünk.

Én is indultam befelé. Láttam, hogy a postaládában vannak levelek, ezért azokat kivettem. Becsuktam magam mögött az ajtót, és átnéztem a leveleket. Mindegyik anyunak vagy apunak szólt. Már az utolsó következett, amikor megláttam rajta a nevemet. Leraktam a többi borítékot, és a szobámba indultam azzal a levéllel amin a nevem állt. Kíváncsian kibontottam és olvasni kezdtem.

2. fejezet

Szép lassan sétáltam hazafelé. A mai nap egész jól sikerült. Brad egyszer sem piszkált.
10 perc múlva haza, is értem. Ledobtam a táskám, és átöltöztem valami kényelmesebb ruhába. Mivel most szép idő van úgy gondoltam kimegyek a parkba, és olvasok. Így is tettem. Elvettem a polcról egy könyvet, és elindultam a parkba. Kerestem egy padot, és leültem. Csak pár gyerek volt rajtam kívül. Kinyitottam a könyvem és elkezdtem olvasni. Már egészen belemerültem az olvasásba amikor valaki megpöckölte a vállam. Emma volt, az új osztálytársunk.
- Szia. Hát te?- kérdezte.
- Szi- szi- szia.- nyögtem ki végre.
- Mit olvasol?- nézett bele a könyvembe.
- Csak ilyen tudományos dolgok vannak benne.
- Úúú, azt utálom.- nevette el magát. Mit fogsz csinálni a szünetben?- nézett rám.
- Hát nem igazán tudom. Tanulok, és olvasok.- mondtam.
- Ugye most csak viccelsz? A szünet azért van, hogy pihenj, és élvezd azt, hogy nincs suli.- emelte fel a fejem, és a szemembe nézett.
- Tudom, de engem más nem nagyon érdekel.- hajtottam le a fejem.
- Biztos van valami. Miért nem focizol vagy ilyesmi?
- Nem, hagyjuk. Most inkább haza megyek.- álltam fel és elindultam.
- Szia.- köszönt utánam. Nem akartam tovább azt hallgatni, hogy unalmas vagyok. Szeretek olvasni, és tanulni, ezen nem változtathat senki. Tudom, hogy azt akarja, legyek menőbb, de nem tudom megtenni. Meg akarok változni, de ez nem olyan könnyű.

***

Megvacsiztam, és visszamentem a szobámba. Kicsit összepakoltam. Odamentem az ablakhoz, és felnéztem az égre. Már sötét volt. A csillagokat is lehetett látni. Elég későre járt úgyhogy lefeküdtem.

Reggel kicsit kómásan keltem fel. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, és kimentem a parkba. Ma itt fogom tölteni a napot. Már délután volt, amikor megláttam a nővérem, és Brad-et.

- Csá stréberkém.- köszönt Brad.

- Sziasztok.

- Épp téged kerestünk.

- És miért?- kérdeztem.

- A szüleim elmentek az őszi szünetben pihenni, és ma csapok egy nagy bulit. Gyere el te is.

- Én?- lepődtem meg. Úgy tudtam, hogy engem utálsz.

- Igen utállak, de ezt a bulit nem kéne kihagynod.- veregette meg a hátam.

- Hát még azért átgondolom.- vakartam meg a fejem.

- Most komolyan Marcel?- nézett rám idegesen Becky. Ezen mit kell átgondolni? Örülj neki legalább meghívott.- förmedt rám.

- Jó oké, elmegyek. Ha így megnyugszol.- mondtam. Brad átkarolta Becky-t és úgy mentek tovább. Kerestem egy füves területet, és leültem. Kicsit furcsálltam, hogy Brad meghívott a bulijába, de elmegyek. Bár vannak kétségeim, hogy valamit kieszelt, de talán a nővérem előtt ezt nem teszi meg.

***

Készültem a buliba. Felvettem egy vászonnadrágot, egy inget, és rá egy egyszerű mellényszerűséget.

Megkerestem Becky-t, és megmutattam a ruhám.

- Na milyen?- igazítgattam magamon.

- Neked most elment az eszed? Ez egy buli lesz, nem temetés.- mondta és elindult a szobámba. Előkeresett egy pólót, és egy farmert.

- Ezeket vedd fel.- mutatott a ruhákra.

- Nem igazán az én stílusom.- húzkodtam a fejem.

- De-de .- lökött az ágyra, aztán becsukta maga után az ajtót. Felvettem a ruhákat, bár eléggé furcsa volt.

- Indulhatunk?- kiabált Becky.

- Igen.- mentem oda hozzá. Már sötét volt, amikor elindultunk a csendes utcán. Csak a lámpa fényei világítottak. Mivel Brad-ék nem messze laknak tőlünk, 10 perc alatt ott voltunk. Köszöntünk a többieknek. Nagyon sokan voltak. Mindenkinek valami alkohol volt a kezében.

- Tessék.- adott a lány a kezembe egy pohár sört.

- Nem iszom.- akartam vissza adni a poharat, de a lány addigra már elment. Pohárral a kezemben, mértem fel a terepet. Voltak osztálytársak, és olyanok, akiket még életemben nem láttam. 

- Idd már meg.- nyomta a számhoz a poharat Brad.

- Nem iszom.- adtam a választ.

- Ez egy buli, itt mindenkinek kell innia.- nyomta ismét a számhoz a poharat.

- De én nem szeretem.

- Még meg se kóstoltad. Na gyerünk idd már meg.- kiabálta. Hirtelen mindenki ránk figyelt. Nagyon ciki volt, úgyhogy lehúztam a sört fenékig. De pár perc után....

Sziasztok. Remélem tetszett a rész. Tudom elég rövid lett. Mivel a suli előtt már nem tudok új részt hozni, ezért nem tudom mikor jön a kövi. Az biztos, hogy megpróbálom mindig hétvégén hozni a részt. Bár így is lehetnek csúszások, mert sokat kell tanulnom.

Ha tetszett a rész, pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel.

Puszii

1. fejezet

* Marcel szemszöge *

Kicsengettek az utolsó óráról is. Nagyon siettem, mert Brad és a haverjai már várnak rám. Mivel tudtam, hogy meg akarnak verni ezért, nem mentem oda. Kimentem a suli bejáratán. Már a járdán voltam, amikor valaki elkapta a táskám, megrántott, és a földre estem.

- Talán nem kaptad, meg az üzenetet?- emelt fel a földről Brad.

- Kérlek, ne bánts. Mi a bajod velem?- könyörögtem. Nem szólt semmit, csak magával ráncigált. A suli mögött végre elengedett, és megtudtam igazítani a ruhám. A többi haverja is ott volt.

- Na lássuk mi van a táskádban.- mondta Brad, és mindent kidobált belőle.

- Könyvek, könyvek. Oh ni csak mit találtam.- vett elő egy fényképet a táskámból.

- Tedd vissza.- ugrottam fel, de a haverjai lefogtak. Eresszetek el.- próbáltam kiszabadulni a haverjai kezéből.
- Ha jól látom, ez az új osztálytársunk aki nemrég érkezett.- mutatta felém a képet. Próbáltam kiszabadulni, és végre sikerült. Nekimentem Brad-nek. A haverjai megint lefogtak. Brad nagyon ideges lett. Arcon csapott, majd a hasamba vágott egy nagyot, amitől összerogytam. Fogtam a hasamat a fájdalomtól. Elkapta a kabátomat, és felhúzott. Most az arcomba kaptam, egy ütést, majd ismét a hasamba. Megint a földre estem, de most már nem volt erőm felállni. A többi haverja párszor gyomron rúgott még aztán nyugodtan elmentek. Minden egyes porcikám sajgott. 10 percen át nem tudtam mozogni a fájdalomtól. Végre vettem magamon erőt és felálltam. Összeszedtem a könyveimet, a fényképet, és a táskámba raktam őket. Megigazítottam a ruhám, és hazafelé indultam. Az idő elég szeles volt. Próbáltam minél előbb hazaérni, hogy lepihenjek, és tiszta ruhát vegyek.

***

Végre hazaértem. Gyorsan bementem a szobámba, hogy anya észre ne vegyen. Különben, rajtam lóg napokig, hogy mondjam el mi történt velem. Így is észre fogja venni a nagy kék foltot a szemem körül. Bementem a fürdőbe. Ledobtam a ruháim, megnyitottam a meleg vizet, és beálltam a zuhany alá. Amikor végeztem elzártam a csapot. Magam köré csavartam a törölközőt, visszamentem a szobámba, és valami tiszta ruhát kerestem. Kimentem a konyhába.
- Szia anya.
- Szia kicsim, nem is tudtam, hogy megjöttél.- nyomott egy puszit a fejemre. Nagyon jó illatok szálltak. Anya pizzát sütött.
- Jézusom, mi ez a kék volt a szemednél?- vette észre.
- Semmi, csak bevertem az asztal sarkába.-találtam gyorsan ki valamit, de amit most mondtam elég hihetetlen.
- Marcel, ne hazudj. Megint megvertek?- kérdezte, és hideg borogatást rakott a szemem köré.
- Igen, de jól vagyok.- vallottam be. Nem szeretek anyának hazudni. Vissza indultam a szobámba, de útközben találkoztam Becky-vel.
- Nagyon jól nézel ki.- nevetett ki.
- Ha-ha. Nagyon vicces. A te kis hülye barátod csinálta ezt velem. Boldog lehetsz.
- Boldog is vagyok- nyújtotta ki rám a nyelvét és tovább ment. Hát igen. A nővérem, és én közöttem nincsen testvéri szeretet. Alig szoktunk beszélni. Mondjuk nincs is idő rá, mivel ő állandóan a pasijával, és annak barátaival lóg. Gondolataimból kikavarodva, nekiálltam a házimnak.

***

Másnap reggel, kicsit jobb kedvel szálltam ki az ágyamból. Bár még mindig nagyon fájtak a verekedés nyomai, de túl lehetett élni. A lényeg az, hogy ma van az utolsó nap a suliban. Holnap már őszi szünet. Igaz csak egy hét, de legalább addig nyugalmam lesz. Bementem a fürdőbe. Elkészültem, és lementem a konyhába megreggelizni.

Sétáltam a járdán. Már láttam az iskola kapuit. Pár perc múlva ott is voltam. Elővettem a cuccom az órára és bementem a terembe. Brad és a haverjai a padokon hülyéskedtek. Sokszor azt kívánom, bárcsak nem ők lennének az osztálytársaim. De hát már ez van 3 éve. Mondjuk úgy megszoktam, hogy egy nagyképű bunkó. Bejött a tanár. Elkezdődött a fizika óra. Próbáltam odafigyelni az anyagra, de egyszerűen nem tudtam. Brad engem bámult, és az új osztálytársunkat Emma-t piszkálta. Gondolom azt beszéli, hogy most én belezúgtam a lányba, mert volt nálam egy fénykép róla. Pedig ez nem igaz.

Kicsengettek. A nap többi része ugyanúgy zajlott. Én mindenhol csak csöndben ültem. Senki se kereste a társaságomat. Igaz miért? Úgy is csak azt mondanák " ez csak a tanulásról tud beszélni". Nem csak arról, de ha valaki van körülöttem, nem jut eszembe semmi, amit mondhatnák neki. Egy unalmas srác vagyok. Ez az én véleményem. De elhatároztam... MEG FOGOK VÁLTOZNI!!!!

Sziasztok. Amint láthatjátok kész lettem az első fejezettel. Nagyon köszönöm a 12 Feliratkozót *-*, és a komikat. Most is ér pipálni, komizni, és feliratkozni. A következő rész Szerdán vagy Csütörtökön jön.

Pusziiii

Prológus

* Marcel szemszöge *

Unottan keltem fel az ágyamból. Felvettem a szemüvegem, és körbe néztem. A szobámat láttam, ami tele volt könyvekkel. Elindultam a fürdő felé. Sajnos zárva volt. Tudtam is az okát. Becky sminkelte magát már megint.
- Becky légy szíves siess már. Miattad el fogok késni a suliból.- ordítottam be az ajtón keresztül.
Kinyílott az ajtó és Becky jött ki.
- Kijöttem, csak, ne hogy el késs a suliból. Stréber.- lökött meg. Erre inkább nem szóltam semmit. Nagyon rosszul esett amit mondott. Állandóan csak szekál, azért, mert én szeretek tanulni, ő pedig nem. Bementem a fürdőbe.

***

Megreggeliztem, és indultam a suliba. Nagyon féltem. Utálok suliba járni. A többiek csak piszkálnak. Mindig eldobálják a könyveimet. Én vagyok a suli strébere. Odamentem a szekrényemhez, és készültem az órára. Ekkor valaki bevágta a szekrény ajtaját. Brad volt az. A suli nagymenője, és a nővérem pasija.
- Na mi van lúzer?- vette el az egyik könyvemet Brad.
- Add vissza kérlek. Mennem kell az órára.- akartam ki venni a kezéből.
- Jaj, szegénykém. Úgy sajnállak.- elvette az összes könyvem és a földre dobta. Utána elment. Aki látott mind csak kinevetett. Gyorsan felvettem a cuccaimat, és indultam az órára. Hát igen, ez vagyok én. Egy nagy lúzer, akit mindenki csak piszkál. Persze a nővérem teljesen más. Ő bátor, kimondja amit gondol az emberekről, és elég rossz. Mintha csak nem is lennénk testvérek annyira különbözünk egymástól.
- Marcel, Marcel.- eszméltem fel.
- Igen?- kérdeztem erre mindenki elkezdett nevetni. A tanárom kérdezett valamit, de annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre sem vettem. A tanár fel tette még egyszer a kérdést, amire válaszoltam. Az óra többi részében már odafigyeltem a tanulásra. Már majdnem kicsengettek, amikor egy papírdarabka a padomra repült. Megnéztem és ez állt rajta: " Ma 15.00-kor a suli mögött."
Tudtam ki küldte, és hogy mi vár rám. Sajnos ezt nem akartam, ezért valamit ki kellett, hogy találjak.

Sziasztok. Ez lett volna a prológus. Itt nem azt írtam le, hogy miről fog szólni a történet, inkább egy kis bevezetést. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel. Az első rész pénteken vagy szombaton jön.

Pusziii