9. fejezet

Sziasztok. Meg is érkeztem az ÚJ résszel. Mivel téli szünet van így volt időm megírni. Remélem örültök neki. Köszönöm az előző részhez a komikat a pipákat, és az új olvasókat. A mostani részhez is jól esne pár pipa, komi, vagy feliratkozó. Ja és mielőtt elfelejteném, nemrég volt Louis szülinapja és karácsony. Utólag is Boldog Szülinapot Louis-nak és Boldog Karácsonyt mindenkinek. És Boldog ÚJ Évet kívánok mindenkinek. Remélem 2014-ben is velem tartotok. Jó olvasást.

Üdvözlettel: Gitta

 Leszálltunk a villamosról, és indultunk vissza a hotelba. Amikor odaértünk Gemma ledobta a szatyrokat a járdára, és idegesen leült a hotel előtti lépcsőhöz.

- Hogy lehet valaki ennyire egy bunkó senkiházi? - mormogta magában, és kezét térdére tette.

- Tudod, szerintem minden sztár ilyen. Azt hiszed nem fog megváltozni, majd egy nap rájössz, hogy már nem a régi önmaga. - próbáltam megnyugtatni.
- De én bíztam benne, hogy ugyanaz a srác marad aki régen. Harry is megígérte, de hiába. Már nem a régi.
- Figyelj Gemma. Tudom nem épp a legalkalmasabb, de mi lesz ezzel az unokatestvéreim vagytok sztorival? Mert nem maradhatok örökre itt. - ültem én is le mellé.
- Őszintén szólva fogalmam sincs. Lehet elhamarkodott döntés volt. Talán hagyni kéne. - hajtotta le fejét.
- És velem mi lesz? Még is mit fogok mondani otthon, hogy miért tűntem el napokra? Én azt hittem ha idejövök, mindent megtudok, és mindent tisztázunk majd.
- Tudom, én is így akartam, de a dolgok nem úgy alakulnak ahogy szerettem volna.
- Hát kösz. - mondtam durván, majd felálltam, és otthagytam Gemma-t.

* Harry szemszöge *

Idegesen vezettem a városban. Nagyon mérges voltam Gemma-ra, amiért úgy kezel, mint egy öt évest. Az egy dolog, hogy ő a nővérem, de istenem, már nem vagyok gyerek. Felnőtt vagyok, fogja fel. Nem kell engem mindig kioktatni, hogy mit hogyan csináljak, ez az én életem, és azt csinálok, és úgy csinálom ahogy én akarom. Ezek a gondolatok jártak az eszemben, és idegesen kopogtattam ujjaimmal a kormányt, miközben vártam, hogy a lámpa zöldre váltson. Végre átváltott és ráléptem a pedálra. Nem vágytam másra csak, hogy hazamenjek, és legjobb barátommal a whisky - vel mulasszam az időt. Fél óra múlva már a hotelszobámban voltam. Gyorsan a konyhához siettem, és előkerestem " barátom" . Felbontottam, és jól meghúztam. Nagyon jól esett, ez után a nap után. Bekapcsoltam a TV-t, de nagyon unatkoztam, ezért felhívtam Zayn-t, nincs - e kedve átjönni hozzám. Pechemre nem, mivel a barátnőjével volt. Most komolyan minek barátnő? Egyszer úgy is megunja. Csak nem akarja az egész életét vele tölteni? Baromság. Bármelyik bárban találsz egy olyan lányt akit felszedhetsz, csak egy éjszakára. Én ezt tartom jónak. Ezek a gondolatok jártak az eszemben, majd felkeltem a kanapéról, és úgy gondoltam elmegyek egy buliba. Felvettem a kabátom, elvettem a szekrényről a kocsikulcsot és már mentem is.

A buli tömve volt emberekkel. A zene bömbölt, szép csajok mindenhol, ez kell nekem. Odamentem a pulthoz és kértem magamnak valami ütőset. Néztem a táncoló lányokat, és próbáltam kiválasztani az áldozatom. Mondhatom elég nehéz dolgom volt. Végül megakadt a szemem egy hosszú barna hajú csajszin. Gyönyörű mosolya és szeme volt. Már csak az kellett, hogy Harry bevesse magát, és a lány az övé. Leültem egy kanapé szerűségre, és onnan néztem. Pár perc múlva észrevette, ahogy bámulom, ezért leült mellém.
- Szia, Harry vagyok. - nyújtottam felé a kezem.
- Clara. - fogtunk kezet.
- Meghívhatlak egy italra? - néztem rá.
- Az most jól jönne. - mondta, majd a pulthoz mentem, és kértem neki egy elég ütőset. Az este folyamán elég sokat beszélgettünk és ittunk. Olyan hajnali egy körül hagytuk el a bárt, majd elindultunk hozzám.

A kulcsommal kinyitottam az ajtót, és bementünk a szobámba. Mind a ketten részegek voltunk és nem gondolkodtunk, csak történtek a dolgok. Először heves csókcsatába kezdtünk, aztán következett, az amit a legjobban vártam. A szex.

Reggel a napsugarak fénye keltett. Megdörzsöltem a szemeimet, és láttam magam mellett egy gyönyörű lányt. Sajnos az estére, már nem emlékeszem, ahogy a lány nevére sem. Kiszálltam az ágyból, de a fejem erősen lüktetett. Kimentem a konyhába, és kerestem egy fájdalomcsillapítót, majd benyomtam a hangrögzítőt. Az egyik Simon-tól jött, hogy ma 10-re be kéne menni a stúdióba. Ránéztem az órára fél tizenkettő volt. Nem izgattam magam. Még is minek? Már biztosan végeztek, hülye lennék elindulni. Ha valami fontos, majd telefonon megbeszéljük. Meg amúgy is? Hagyjak itt egy szépséges szép lányt, azért, hogy Simon lefetyelését hallgassam. Miután meghallgattam a hangrögzítőt, visszafeküdtem az ágyba. Pár perc múlva a lány is felkelt. Kicsit zavarodottan nézett körbe, nem tudta hol van.
- Szia szépségem. - akartam átkarolni, de ő elugrott.
- Te meg ki vagy? És én mit keresik itt? - nézett körbe.
- Én Harry vagyok, és velem jöttél tegnap haza a buliból. Gondolom nem emlékszel semmire, mert eléggé be voltunk rúgva.
- Na jó, bocsi, de nekem mennem kell. - szállt le az ágyról, és összeszedte a ruháit, amik szanaszét hevertek a földön.
- Na maradj még. - kérleltem.
- Nem. - ment ki a szobából, és már el is tűnt. Mondjuk nem is nagy baj, úgy sem akartam, hogy egész nap a nyakamon lógjon.

* Marcel szemszöge *

Este ismét sikeresen az utcán aludtam. Mivel az éjszakák elég hűvösek, ezért nem volt valami jó, és félek attól, hogy megfáztam. Nem valami sokat aludtam, ugyanis végig azon gondolkodtam, hogy mit tegyek. Gemma ki van borulva az öccse miatt, úgyhogy rá nem számíthatok. Csak magam maradtam, és azt hiszem nekem kell a dolgokat helyrehoznom. Ennek az egész titoknak ki kell derülnie. Ha már én megtudtam, akkor a családunk többi tagja is meg fogja. És nem érdekel ha nem hisznek nekem, vagy a szüleim örökké szobafogságra ítélnek. Ahogy Clara is mondta " Nem maradhatsz mindig gyáva nyuszi" . Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Előhalásztam a zsebemből, és megnéztem ki az. Hát ki más? Anya. Úgy gondoltam, hogy felveszem, és elmondom neki a történteket, és hogy miért hazudott, vagy hogy igaz - e, hogy van egy testvére. Gyorsan átgondoltam a dolgokat, és végül......

8. fejezet

Sziasztok. Mint láthatjátok meghoztam az új részt. Köszönöm a komikat, és a feliratkozókat. Nagyon jól esnek. Ne felejtsetek el, pipálni, komizni, és feliratkozni. Jó olvasást. 

Gitta

- Clara? - ismertem meg.

- Marcel. - ölelt meg gyorsan. Nagyon rég nem láttam már. Amióta elköltöztünk Washington-ból. Ő is ugyanabban a lépcsőházban, és ugyanazon az emeleten lakott, mint mi. 

- Hogyhogy itt vagy? És ez a bőrönd? - kérdezte.

- Hosszú. - legyintettem. - És te?

- Őszi szünet van, így eljöttem a nagyszüleimhez. - igazította meg gyönyörű, barna haját. Mosolya még mindig a régi. Semmit sem változott. Ugyanaz a lány akit évekkel ezelőtt megismertem.

 - Na, és te? Most jöttél, hogy bőrönddel vagy? - kérdezte meg újra.

- Nem már... vagyis. Szóval elég hosszú, és bonyolult. - mondtam.
- Ja, oké. Meghívhatlak egy üdítőre?
- Benne vagyok. - mondtam, és el is indultunk. Egy közeli kávézóban ültünk le. Mind a ketten rendeltünk, addig pedig beszélgettünk.
- Na és, hogy megy a suli? - kérdezte.
- Hát a tanulással nincs gond, inkább az egyik osztálytársammal, aki mellesleg a nővérem pasija. Sokszor megvert, rám van szállva, és a nővérem, nem tesz semmit, inkább élvezi. Mondjuk nem várom el tőle, hogy megvédjen. Csak legalább ne utáljon ennyire.
- Úúú, az tényleg rossz, de védd meg magad. Nem maradhatsz mindig gyáva nyuszi.
- De ő sokkal erősebb. Ha valamit akarnék tenni, úgy is ő győzne.
- Csinálj úgy, mintha nem félnél tőle. Nézd levegőnek. - nézett a szemembe.
- Majd megpróbálom. Neked, hogy megy a suli? - zártam a témát rövidre. Közben megérkezett a rendelésünk, és beleittam a forrócsokiba.
- Velem minden oké. A tanulással nincs baj. Volt egy barátom, de már egy hónapja szakítottunk. Azóta pedig szabadidőmben a barátnőimmel vagyok. - mondta, majd az órájára pillantott. - Most viszont mennem kell, mert a nagyszüleim kitaláltak valami közös programot. Szia. - állt fel az asztaltól, és intett egyet.
- Szia. - köszöntem el, de ő már kint volt az ajtón. Kicsit sajnáltam,hogy ilyen hamar el kellett mennie, de legalább ebben az utazásban történt valami jó dolog is velem.

***

Gemma most hívott, hogy várjam meg itt a parkban, mivel megyünk valami menőbb ruhát venni nekem. Pár perc múlva, egy fekete autó gurult a park elé. Gemma kiintett az ablakon, én pedig beszálltam az autóba. Köszöntem, de nem egyedül volt. Az öccse ült a volán mögött.

- Ő is jön velünk? - mutattam a srácra.

- Igen, de nincs semmi kedvem, csakis a nővérem miatt jöttem el. Tőlem messze állnak a lúzerek, és valljuk be rajtad már nem lehet segíteni. - mondta gúnyosan, miközben vezetett.
- Nem téged kérdeztelek, de köszi, hogy elmondtad, így már tudom, hogy egy nagyképű bunkót ismertem meg.
- Fiúk! - csitított minket Gemma. - Harry csak ezt a szívességet kértem tőled, légy szíves viselkedj felnőtt módjára.
- Jól van, csak elmondtam a véleményem. - mondta.

Kiszálltunk a kocsiból, és egy hatalmas pláza fogadott minket. Gemma, meg Harry nem volt meglepődve az üzlettől, de én igen, mivel Londonba, ilyen nagy nincs. Besétáltunk, és Gemma-t követve mentünk a különböző boltokba. A pláza tömve volt emberekkel, mindenhol csak fura alakok, akiket még életemben nem láttam. Harry feltett egy napszemüveget és egy sapkát. Nem akarta, hogy bárki is felismerje, bár gondolom inkább az autogrammírást jobban viselte volna, de a nővére kedvéért nem tette meg. Bementünk egy kisebb boltba, ahol már Gemma is feltette a napszemüvegét, és úgy kerestünk valami menő ruhát nekem.
- Ez milyen? Szerintem nagyon kifejezi az egyéniségedet. - mutatta fel Harry a kezében lévő rózsaszín fekete mintás szoknyát.
- Nagyon vicces, de ha neked annyira tetszik megveheted. Nekem nem kell. - vágtam rá.
- Marcel gyere ide! - szólt Gemma. Ezeket most próbáld fel. - nyomta a kezembe a sok ruhát. Bementem egy fülkébe, és sorjába felvettem őket. Először egy farmert, és egy " Peace" feliratú pólót próbáltam.
- Na? - léptem ki a fülkéből.
- Szuper. Nagyon jól áll. - mondta Gemma.
- Jé hova lett az a kislány? Én nem látom. - kezdte megint a gúnyolódást Harry.
- Jól van, inkább megyek felpróbálom a többit.
Hosszú, hosszú ideig próbáltam, és Harry minden alkalomnál beszólt valamit. Eléggé idegesített már, de próbáltam elnyelni a haragom. Amikor végeztünk az első boltban, következett a többi. Mindegyikben eltöltöttünk vagy egy órát. Én próbáltam a ruhákat, Harry röhögött, Gemma pedig csak vásárolt. Magának, és nekem egyaránt. Este nyolc órakor végre végeztünk, és már az utolsó boltban fizetett Gemma, amikor Harry amolyan modelles stílussal megjelent, valami fura göncben.

 - Milyen vagyok? - sétált a kifutón, majd, mint valami modell, leült és ránk nézett.
- Harry jó vagy, de vedd vissza a napszemüveged és a sapkád, mielőtt még valaki észrevesz. - szólt rá Gemma.
- Mindjárt. - állt fel, és elindult vissza a fülke felé.
- Úristen az ott Harry Styles! - sikoltotta egy lány, majd rögtön elkezdtek Harry felé futni. A lányok letámadták, autogrammot kértek, és képet csináltak. Pár perc múlva, még több rajongó csoportosult köré. Gemma kicsit idegesnek tűnt.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Nem igazán. Harry-t letámadták a rajongók, és nagyon nehéz lesz kiszedni közülük. Úgyhogy cselekednem kell. - mondta, és odament a sok sikítozó lányhoz. Harry-t nagy nehezen kirángatta a rajongók közül, és bocsánatot kért, amiért nem tudtak tovább maradni, majd megragadta az én kezem is, és együtt indultunk kifelé a plázából. Sok lány még mindig követett minket, ezért szaladni kezdtünk. Az autóhoz érve gyorsan beszálltunk, és már indultunk is, mielőtt még a sikítozó rajongók utolérnek.
- Harry megmondtam, hogy ne vedd le a sapkád és a szemüveged! Most még jól megúsztuk. Nincs is velünk biztonsági őr. Lehetnél figyelmesebb. - kezdte a leszúrást Gemma.
- Ez az én életem. Tudok vigyázni magamra. Attól, hogy te vagy a nővérem, nem parancsolgathatsz. Egyébként foglalkozz a saját dolgoddal. Én magammal foglalkoztam, és nézd meg: Sztár vagyok. Te meg csak a szüleink pénzén lógsz.
- Jajj, de nagy arcod lett. Azt hiszed te vagy a " Nagy", "Híres", sztár? Tudod az utóbbi időben nagyon megváltoztál. Gondolom a hírnév miatt, de ha így folytatod akkor mindenkit elveszítesz magad körül. - mondta idegesen Gemma.
- Bla-bla. Van még valami? - kérdezte, ránk se figyelve.
- Tudod mit? Mi innen inkább kiszállunk. Úgy látszik valakinek akkora az egója, hogy nem fér be a kocsiba. - nyitotta ki az ajtót, aztán kiszálltunk, majd idegesen becsapta azt. Harry rögtön elszáguldott, mi pedig ott maradtunk a járdán. Elsétáltunk a közeli villamosfelszállóhoz, de nem beszélgettünk. Tudtam, hogy nem ez a megfelelő pillanat beszélgetni.

7. fejezet

Sziasztok. Megérkeztem az új résszel, de megint csak nagyon nagyon sok késés után amit sajnálok, csak a suli miatt nincs időm, viszont a blogot nem akarom szüneteltetni. Köszönöm az őszinte komikat, és egy olvasóm írta, hogy nagyon összecsapottak a részek, és rövidek. Nos igen bevallom, azért ilyenek, mert próbálok nektek időben részt hozni, ezért lehet összecsapom. De mostantól, megpróbálok jobban odafigyelni. Most viszont nem fecsegek tovább. Jól olvasást! Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel. :)

Gitta

* Becky szemszöge *

Már 1 teljes napja annak, hogy Marcel eltűnt. Egyszerűen nem találjuk. A bőröndjét, és pár ruháját elvitte. A szüleim teljesen ki vannak, főleg anyám, aki már tegnap este elakart menni a rendőrségre, de apával megnyugtattuk, és mondtuk neki, hogy a rendőrök csak akkor fognak foglalkozni az ügyel, ha már eltelt 24 óra. Mivel anyát sikerült valamennyire megnyugtatnunk, és rájött csak annyit tehet, hogy felhívja a telefonján. Sajnos nem járt sikerrel, mert nem vette fel, de ő persze nem adta fel. Mindenhova vitte magával a készüléket, és várta, hogy egyszer Marcel felhívja. Szinte egész éjjel nem aludtunk. Ezt onnan tudom, hogy anya, állandóan a konyhába volt. Valamivel le akarta foglalni magát, hogy gyorsabban teljen az idő. Egyszer amikor, már végre eltudtam volna aludni, bekopogott, és hozott nekem egy pohár teát. Megnéztem az órám, és hajnali 2 volt.
- Anya, mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdeztem álmosan.
- Csak gondoltam hozok neked egy pohár teát. - ült le az ágyam szélére.
- Hajnali kettőkor? Anya, tudom, hogy ideges vagy, de próbálj meg aludni. Attól, hogy te fent maradsz egész éjjel, Marcel nem fog csak úgy előbukkanni. - vettem el a poharat.
- Igazad van. Megpróbálok aludni. Jó éjt. - nyomott egy puszit a fejemre. Én is elköszöntem, aztán a poharam letettem a mellettem lévő kis szekrényre. Megpróbáltam aludni, de sajna anya miatt már nem tudtam. Egész éjjel csak forgolódtam, végül úgy döntöttem, hogy kimegyek valami kajáért, és a szobámba megeszem Tv nézés közben. A szekrényben találtam egy csomag chipset, és azzal együtt visszamentem. Bekapcsoltam a TV-t, és nézegettem az adókat. Pechemre semmi érdekes nem volt benne, így inkább kikapcsoltam. Befaltam a chipset, majd kimentem a konyhába, és ittam üdítőt.

***

Végre eljött a várva várt pillanat. Már 24 órája, hogy Marcel eltűnt, így mehettünk a rendőrségre. Beültünk a kocsiba, és elindultunk. Negyed óra múlva, már ott ültünk a székekben, és éppen anyám mesélte a történteket. Vagyis csak részben, mert közben elkezdett sírni, így apámmal együtt fejeztük be.

- Értem. Esetleg van egy kép róla?- kezdte a rendőr.

- Persze.- mondta anya, és elővett egy képet Marcel-ről.

- Köszönöm. Nos annyit tehetünk, hogy várunk, hátha magától jelentkezik, és kitesszük a fényképét, hátha látta valaki.- állt fel a férfi.

- Rendben köszönjük. Viszontlátásra.- köszöntünk el, és kicsit megkönnyebbültem. Remélem Marcel minél hamarabb elő fog kerülni. Tudom, mindig undok voltam vele, de azért hiányzik, az az ártatlan arca, és a csendessége. A szobája üres, csak a könyvei hevernek szana-szét a földön. Ezért remélem, meg fogjuk találni.

* Marcel szemszöge *

Álltunk a folyosón Gemma-val, és néztük ahogy Harry elkanyarodik a folyosó végén. Nem tudtam mondjak-e valamit, vagy csak csendbe álljak. Végül a telefoncsörgés zavart meg. Már megint anya volt, de nem vettem fel. Még mérges vagyok rá, így hagytam had csörögjön.

- Nem veszed fel? - nézett rám Gemma.

- Nem.

- És miért? Nem gondolod, hogy aggódnak érted? Gondolj bele csak úgy eltűntél otthonról.

- Tudom, de mérges vagyok. Anya miért nem beszélt erről soha? Nem hiszem, hogy lett volna olyan oka, amiért ezt el kellett volna titkolni. - válaszoltam. - De te nem haragszol?
- Kire? Az én anyámra? - indult el.
- Igen.
- Nem. Inkább majd ha itt lesz az ideje beszélni fogok róla. Nem fogok az agyamban mindenféle hülyeséget kitalálni, és csak jobban megutáltatni magammal. Szerintem, neked is át kéne gondolnod.
- Lehet, hogy igazad van. Csak ez nem olyan könnyű. Itt vagyok New York-ban, egy levél miatt. Azt sem tudom, mit kéne mondjak. Ha haza repülnék, kérdeznék hol voltam, és addig nem hagynának, amíg ki nem szedik belőlem az igazat. Én meg nem akarok nekik hazudni. Én nem olyan vagyok, mint a nővérem. Neki semmi sem számít. Mindig hagyta, hogy a pasija megverjen. Én pedig nem tudtam semmit sem tenni. Gyenge, stréber, és lúzer vagyok. - hajtottam le a fejem.
- Jaj Marcel. - lépett vissza Gemma. - Te nem vagy lúzer, mert volt bátorságod egy levél miatt elrepülni London-ból, New York-ba. És ezt nem minden lúzer merte volna megtenni. - ölelt át. Nagyon jól esett ez az ölelés. Régen kaptam már, főleg egy olyan lánytól, akivel alig ismerjük egymást, de ő nem ítélt el, úgy mint az öccse.
- Most menjünk, holnap pedig veszünk neked új ruhákat. - fogta meg a karom.
- De mi baj a régiekkel? - néztem rá.
- Tudod... elég.... . - kezdte.
- Jó oké értem. Olyan öreges. Viszont most nekem nincs pénzem. Örülök, ha lesz pénzem még visszafele repülőjegyre.
- Azzal ne aggódj. Majd én fizetem. - húzott magával a folyosón.
- Hát köszi. - húztam mosolyra a számat, és együtt mentünk ki a hotelból. A friss hűvös levegő eléggé megcsapott, de nem foglalkoztam vele. Visszakísértem Gemma-t, elköszöntünk egymástól, és bőröndömmel együtt koptattuk New York járdáit. Már elég késő volt, de mivel nem volt szállásom, csak bolyongtam.

Szemeimet, lassan nyitottam ki. Levettem a szemüvegem, és a szemeimet megdörzsöltem. Körülnéztem, és mindenhol már autók jártak. Az emberek sokszor megbámultak. Nem csodálom. Tegnap este, addig sétáltam, amíg szó szerint össze nem estem. Így kerültem egy padra, ami egyáltalán nem volt kényelmes. Nagy nehezen felkászálódtam, de a hátam szörnyen fájt. Ez a hülye pad! A városban már megindult az élet. Fogalmam sem volt hány óra lehetett, de a Nap már javában ragyogott az égen. Megfogtam a bőröndömet, és épp elakartam indulni, amikor a hátam mögül meg hallok egy hangot.
- Marcel? Hát ismét találkozunk. - mondta egy ismerős hang, de sehogy sem tudtam rájönni ki lehet az. Megfordultam, és rájöttem.

6. fejezet

Sziasztok. Nagyon sajnálom a két hetes késést, azt hittem szünetben gyorsabban fogok hozni, de valahogy nem sikerült. Viszont most itt az új rész. Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel. Ja és létrehoztam a blognak egy FB-s csoportot. Nyugodtan lépjetek be. Jó olvasást.

Bye

Gemma most nagyon felidegesített. Azt mondja én vagyok a bunkó, közben ő meg sem érti, hogy nekem fura ez a helyzet. Azt hiszi csak úgy elmondja, és ezzel meg van oldva minden. Komolyan mit képzel magáról? Inkább megyek és körbenézek a városba, mint, hogy visszamenjek abba a szállodába.

***

Épp egy gyorsétteremhez értem, amikor csörgött a telefonom. Megnéztem ki az, de amikor megláttam, inkább visszaraktam a zsebembe. Anya volt az. Semmi kedvem nem volt vele beszélni. Ráadásul haragudtam is rá, amióta megtudtam, van egy testvére, akiről soha nem beszélt.

Visszatérve a gondolataimból, bementem az étterembe, és vettem magamnak két hamburgert, és egy üveg cola-t. Már nagyon éhes voltam, így jóízűen elkezdtem enni. 

Egész nap a városban voltam, sétáltam és gondolkoztam.

- Talán jobb lenne ha hazamennék és elfelejteném ezt az egész dolgot? Bár ezt nem tudnám, ugyanis életem végéig ölne a kíváncsiság, miért van anyának titkon egy testvére. Úgyhogy elhatároztam, addig maradok New York-ba, amíg ki nem derítem mi ez az egész. Visszaindultam a szállodába, de persze ez nem volt annyira egyszerű, mivel nem ismertem a várost. Pár óra sétálás után visszaértem, és Gemma hotelszobája felé vettem az irányt. Bocsánatot kell kérnem tőle, amiért tényleg olyan bunkó voltam. Igaza volt. Bekopogtam, és pillanatokon belül kinyílott az ajtó. Meglepetésemre nem Gemma állt az ajtóban, hanem egy 40 év körüli nő. Elfelejtettem amit Gemma mondott, még reggel. A szüleivel él itt, és ő bizonyára, akivel szemben állok, nem mást mint az anyja. Fogalmam sem volt, hogy jelen helyzetben mit csináljak. Elfussak, vagy inkább kimagyarázom magam. Az utóbbi mellett döntöttem.
- Szia segíthetek valamiben?- kérdezte a nő barátságosan.
- Jó napot! Én Gemma-t keresem.
- Gemma dolgozik. De te ki vagy?-nézett rám.
- Én... egy barátja vagyok.- dadogtam. Esetleg megtudhatnám hol dolgozik?
A nő elmondta a címet, elköszöntem, én pedig indultam is Gemma munkahelyére. Szerencsére ez nem volt messze, így hamar odaértem. Benyitottam az ajtón, és körbenéztem. A pultnál kiszúrtam a lányt. Nem tétlenkedtem, odamentem hozzá.
- Marcel? Te meg mit keresel itt?- kérdezte miután észrevett.
- Szia. Csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért reggel olyan bunkó voltam.
- Megértelek. Semmi baj, de honnan tudtad, hogy itt dolgozom?
- Elmentem a hotelszobádhoz, hogy ott kérjek bocsánatot, de nem te nyitottál ajtót, és akkor jöttem rá, hogy te a szüleiddel élsz, és hát anyukád nyitotta ki az ajtót.- válaszoltam.
- Mond azt, hogy csak viccelsz. Kérlek.- kezdett Gemma aggodalmaskodni.
- Nyugi, kimagyaráztam magam. Azt mondtam egy barátod vagyok.
- Jaj ne. Ebből baj lesz úgy érzem.
- Mégis miért? Bevette, hogy az egyik barátod vagyok és kész.-próbáltam megnyugtatni.
- Ez nem olyan egyszerű. Mivel az öcsém egy híres banda tagja, mi is elég híresek vagyunk. Anya ezért azt találta ki, hogy a barátaimat, akiket nem ismer kinyomoztatja, hogy tudja jó társaságban vagyok. Tudom furán hangzik, de ez van. És, hogy most téged megismert, kinyomoztatja ki vagy.
- Ez beteges. Jobb lett volna, ha nem ide jövök, hanem rögtön a reptérre, és a leghamarabb Londonba tartó géppel hazarepülök.
- Marcel, nekem most dolgoznom kell, de délutánra megbeszéltem egy találkozót az öcsémmel, szeretném ha te is ott lennél, és nem repülnél vissza Londonba.- mondta és elindult kivinni a rendeléseket.
Hát ez szuper. Le vagyok rázva, aztán közli, hogy az öccsével ma találkozik, amin nekem is jelen kell lennem. Ennél lehetne jobb napom? De tényleg? Még csak 24 óra sem telt el, de az életem kész káosz.

***

Délután 4 órakor találkoztam Gemma-val, aki nagy- nehezen, de elráncigált abba a hotelba ahol az a " nagy " sztár lakott. Mondjuk az övékhez képest elég messze volt, de egy óra alatt ott voltunk. Felmentünk a legfelső emeletre ahol Harry (azt hiszem ez a srác neve) lakott. Gemma bekopogott, és már nyílt is az ajtó.
- Gemma.- mondta a srác, és megölelték egymást.
- Látom, felhívtál egy pincért is.
- Harry, ő nem egy pincér. Ő itt Marcel, akiről meséltem.
- Komolyan? Az öltözködése, egy öreg bácsi ruhatárához illik.- mért végig Harry.
Jaj de jó. Már az első mondatból megtudtam, hogy ő is egy olyan " sztár lettem nekem minden szabad ". Komolyan mit képzel magáról? Ezeket a szavakat, persze mind magamba fojtottam. Belülről legszívesebben pofon vágnám, de ezt igazából soha nem lenne bátorságom megtenni. Ahogy az osztálytársaim, és a családom is ismer, én vagyok a félős Marcel.
- Marcel?- zökkentett ki gondolataimból ez a hang. Gemma volt, azért szólt, hogy menjek be a lakásba. Beléptem, de a látvány csodás volt. Gyönyörű bútorok, minden tárgy szinte csillogott a tisztaságtól. Teljesen elbambultam. Úgy látszik Harry-nek elég jól megy, 5 csillagos szállodát is megengedhet magának. Pár perc bámulás után, visszatértem a valóságba és Gemma elkezdett Harry-nek, részletesebben beszámolni az egész dologról, hogy én ki vagyok, és, hogy ezt az egész dolgot honnan tudta meg. Harry csak hallgatott, de nem úgy tűnt, mint akit érdekel is. Végig a kezében volt a telefonja, és azt nyomkodta. Egyszer csak megcsörrent, és a srác rögtön felvette. Pár perc lerakta.
- Bocsi, de most hívott Simon, hogy be kell mennünk a stúdióba. Majd máskor, még megbeszéljük.- rakta zsebre a telefonját, majd megkereste a kocsikulcsát, elköszönt tőlünk, és már ment is. Gemma-n látszott, hogy rosszul esett neki, hogy a testvére csak úgy itt hagyta. Azt hittem, már hozzászokott a sztárélethez, de úgy látszik nem mindig könnyű elviselnie.

5. fejezet

Sziasztok. Újabb résszel érkeztem, bár már egy hetet késtem, amit iszonyatosan sajnálok. Kaptam már 4 díjat is amit még nem raktam ki, de amint lesz időm kiteszem őket. Remélem tetszeni fog a rész. Köszönöm a 38 feliratkozót, és a komikat. Fantasztikusak vagytok. Többet nem beszélek, inkább jó olvasást. Kitartás a suliban.

Ölel titeket: Gitta

- A leszállás megkezdődött. Reméljük élvezték az utat. További szép napot.- hallottam egy női hangot. Megdörzsöltem a szemeimet, és kinéztem az ablakon. Még sötét volt, de New York fényei csodálatosak. Megnéztem az órámon az időt, és hajnali 4-et mutatott. Hát igen még elég korán van, de szerencsére tudtam aludni. Ez a repülő út nem is volt annyira rossz. 10 perc múlva végre leszálltunk. Kinyitották az ajtót, és elindultunk lefelé. Pár másodperc múlva már New York repterén álltam. Hűvös volt, így felvettem a pulcsim. Fejemre raktam a kapucnit, és elindultam. Kiértem a reptérről, és körülnéztem. Nem tudtam merre kell menni. Elővettem a kis papírcetlit, amire rá volt írva a cím. Ismét körülnéztem, egy embert keresve, akitől útbaigazítást tudok kérni. Az utcán egy 40 év körüli férfi sétált. Odamentem hozzá.

- Elnézést. Most járok először New York-ban, megtudná mondani hol van ez a hely?- mutattam oda a cetlit.
- Ez a hely csak pár saroknyira van innen.- mondta a férfi, és pontosan elmagyarázta merre kell mennem. Elköszöntem, és elindultam. Nagyon izgultam, hogy mi fog ott történni. Remélem megtudom az egész titkot, nem csak annyit, hogy van egy unokanővérem.

***

Ránéztem az órámra ami már hajnali 5 órát mutatott. Ahhoz képest, hogy az a férfi azt mondta csak pár saroknyira van, elég hosszú volt az út. Már sokkal több embert lehetett látni az utcákon. A Nap is felmenőben járt. Az épületek hatalmasak voltak. Az egyik kitűnt a többi közül. Az sokkal nagyobb, és szebb volt. Ránéztem a címkére, hogy megnézzem mi is a pontos cím, nehogy elmenjek mellette. Furcsa módon az az épület volt, amelyiket úgy megbámultam. Visszaraktam a zsebembe a papírt, és bementem az épületbe. Egy szállodába léptem be, ahol elég sok ember mászkált, pedig még csak kora reggel volt. Odamentem a pulthoz.
- Jóreggelt. Köszöntjük szállodánkban. Miben segíthetek?- mondta a pult mögül a nő.
- Jóreggelt. Megmutatná nekem ezt a szobát?- adtam oda a cetlit. A nő megnézte a gépben.
- Sajnálom, de ez a szoba foglalt. Csak rokonok mehetnek be.
- Tudom, de ez fontos. Ha jól tudom itt lakik Gemma Styles. Szóljon neki, és csak annyit mondjon, hogy Marcel keresi.
- Rendben. Felhívom, addig kérem várjon.- nyúlt a telefonért.
- Köszönöm. A nő beütötte a számot a telefonba és a füléhez rakta. Pillanatok múlva, valaki felvette, mert a nő elkezdett beszélni. Türelmesen, még is alig vártam, hogy lerakja a telefont.

- Felmehet. 3. emelet, jobbra, és ott megtalálja a szobát.- rakta le a telefont, és rám nézett.
- Köszönöm.- mondtam, és elindultam a lift felé. Megnyomtam a megfelelő gombot, és a lift elindult.
Kinyílott az ajtó, és ahogy a nő is mondta jobbra fordultam. Megkerestem a 348/B szobát, és bekopogtam. Tiszta ideg voltam. Azt vártam, hogy kinyissák az ajtót, de még is inkább elmentem volna. 
Végre kinyílott az ajtó, és egy gyönyörű szép lány állt velem szembe. Teljesen elbambultam a látványon.
- Szia Gemma vagyok. Gondolom te vagy Marcel.- nyújtotta felém a kezét, egy kézfogásra.
- Sz-Szia. Igen én vagyok.- dadogtam.
- Gyere csak be. Sajnos, nem sokáig maradhatsz, mivel a szüleim 1 óra múlva jönnek haza, de ha szeretnél később valahol találkozhatnánk. 
- Rendben. De akkor vágjunk bele, és magyarázd el mi is volt az a levél.
Gemma elkezdett mesélni, én pedig figyelmesen hallgattam, ahogy az életem felfordul. Kiderült anyámnak van egy nővére, akit idáig eltitkolt, és két unokatesóm Gemma és Harry. Gemma 22, Harry pedig 19, aki ráadásul egy elég híres bandának a tagja. Ez eléggé meglepett. Nem elég az, hogy van két unokatesóm, akikről nem is tudtam, ráadásul a fiú még egy sztár is. 
- Na jó, nekem ez túl sok. Mondd azt, hogy nem igaz.- álltam fel a kanapéról.
- Sajnálom, de igaz. Még úgy egy héttel ezelőtt találtam egy olyan papírt amiben megtaláltam anya papírjait, és abban az volt, hogy van még egy testvére.
- Én, most inkább megyek. Sok volt egyszerre.- indultam az ajtó felé.
- Ne várj.- fogta meg a vállam. Inkább hadd menjek veled. Új vagy még itt, nem hiszem, hogy ismered a várost.
- Ha annyira akarod.- fordultam meg. Gemma gyorsan felkapta a táskáját, és bezárta az ajtót. Elindultunk kifele a a hotelból. Amikor kiértünk hűsítő friss levegő fogadott ami már jól esett. 
- Miért kellett engem fölkeresned?- kérdeztem kissé dühösen.
- Hogy tudjad, hogy vannak unokatesóid.
- Vannak nekem. És egyébként is, ha nem keresel akkor, soha nem is tudom meg.- szedtem gyorsabban a lábaimat.
- Hogy te milyen bunkó vagy. Ha nem érdekelt, akkor mért jöttél még is ide?- lökött meg.
- Csakis, azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem csak átverés. Talán még elfogadtam volna, ha csak átlagos emberek lennétek, de mivel mondtad, hogy az öcséd valami híres banda tagja, így bocsi, de nem kérek belőletek.- hagytam ott végül Gemma-t.
 

4. fejezet

Sziasztok. Ismét megérkeztem az új résszel. Bocsánat a sok késésért, de suli időben nem nagyon érek rá. Nagyon örülök a 30 feliratkozónak *-*, és a komiknak. Ezek nekem nagyon sokat számítanak. Ha meglátok egy új feliratkozót, vagy egy új komit, hihetetlenül boldog leszek. De most nem beszélek többet, Jó olvasást!!!!!

  Szia Marcel!

Nem is tudom mit írjak. Vagyis tudom, de ezt nem olyan könnyű leírni, és talán nem is egy levélben kéne megírnom. Én is csak pár napja jöttem rá erre az egészre. Én az unokanővéred vagyok. A nevem Gemma Styles. Többet sajnos a levélben nem árulhatok el. Vagyis elmondhatnám, de nem akarlak összezavarni. Így is elég volt ennyi. Örülnék ha személyesen is találkozhatnánk.

Üdv: Gemma

Kicsúszott a kezemből a papír. Most mi van? Teljesen összezavarodtam. Van egy unokanővérem? Én úgy tudtam, hogy csak egy unokaöcsém van. Csak apának van egy testvére. Anya pedig egyke. Vagy mégsem? Nagyon izgatott a dolog. Minél előbb megakarom tudni mi ez az egész. A levélen találtam egy telefonszámot. Felkaptam a telefonom, és bepötyögtem a számot. Kicsengett.
- Halló? Itt Gemma Styles.
- Öhm-mm. Szi-a. Én Ma-Marcel vagyok.- nyögtem ki ezt a pár szót.
- Marcel? Szia. Megkaptad a levelet?- hallottam a telefon végéről a hangot.
- Igen, de eléggé zavaros volt.
- Tudom, de a levélben nem akartam többet leírni. Ezért is írtam, hogy egy személyes találkozás jó lenne.
- És hol laksz?- kérdeztem.
- New York-ban lakok a szüleimmel.
- Hát az nagyon messze van London-tól.
- Tudom, de ez fontos. Telefonon keresztül megbeszélni nem a legalkalmasabb. 
- Oké, akkor holnap már repülök is, ha minden jól megy. Szia.- raktam le a telefont. Gemma még elmondta gyors a címet, amit leírtam. Mivel őszi szünet van, így jó ötletnek gondolom, ha még holnap repülőre ülök. Még azt fogalmam sincs hogyan. Anyáéktól pénzt is kell kérjek, és ki kell magyaráznom magamat, mért kell NewYork-ba mennem.

***

A nap többi részében is bent kuksoltam a szobámban. Nem volt kedvem kimenni. Nem is akartam találkozni Brad-el, mert csak hallgatnom kéne a hülye szövegét, aztán meg megverne. Épp lehajtottam a laptopom, amikor halottam, hogy anya megjött. Kimentem a nappaliba és üdvözöltem.
- Szia anya.- köszöntöttem.
- Szia Marcel? Nővéred?- kérdezte.
- Nem tudom, biztos a haverjaival.- válaszoltam. Ekkor eszembe jutott a levél, és a telefonálás. Valahogy el kell mennem New York-ba, még holnap. De hogyan? Ez volt a kérdés. Azt hiszem meg kell szöknöm a cél érdekében. Meg akarom tudni minél előbb, hogy mi ez az egész. Visszamentem a szobámba, előbányáztam a bőröndöm, és elkezdtem belepakolni. Pár perc után készen voltam. Mivel tudom, hogy anya munka után mindig letusol, ezért talán van időm elvenni egy kis pénzt a repülőjegyre. Belopóztam a hálószobába, és megkerestem a bankkártyáját. Gyorsan kimentem. Elővettem a telefonom és hívtam egy taxit, de nem a házuk elé hanem a parkhoz. Megfogtam bőröndöm és kimentem a házból. Elmentem a parkba, és próbáltam nem találkozni ismerősökkel.

***

Kifizettem a taxit, és kiszálltam. Itt vagyok a repülőtéren. Kicsit félek, mert még sohasem utaztam repülőn. Attól is félek ami New York-ba vár rám. De elhatároztam már, megfogok változni. Nem akarok egy félős ember lenni. Persze a tanulásról nem mondok le.Viszont magamon változtatni akarok. Megvettem a repülőjegyet, és leültem egy székre. Körbenéztem, és csak embereket láttam, akik szintén a repülőkre vártak. 15 perc múlva bemondták a hangosba, hogy a New York-ba tartó repülőre az utasok szálljanak fel. Megfogtam bőröndömet, és elindultam. Odaadtam a jegyem és elfoglaltam a helyemet. Hosszú utazás vár rám. Megtörölgettem a szemüvegemet, majd visszaraktam. Az ablak felőli részen ültem, így mindent láttam. A felhőket, és a várost ahol lakom.

Már olyan 6 órája utazom. Ahogy egyre közelebb vagyunk New York-hoz, annál jobban izgulok. Remélem nem akar senki átvágni. Nem tudom jó ötlet volt-e a levél, és a telefon beszélgetés után, rögtön a repülőre ülnöm. De most már itt vagyok. 

Nagyon unatkoztam, ezért elővettem egy könyvet. Olvasgatni kezdtem. Nem sokáig jutottam el ugyanis, az álom megtalált. Pár perc múlva becsuktam a szemeim, és elaludtam.
 

3. fejezet

 

 Sziasztok, amint láthatjátok megjöttem az újabb résszel. Nagyon köszönöm az előző részhez a komikat. Tudom kicsit késtem, de tudjátok sulii van. Remélem tetszeni fog a rész. Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel.

Pusziii

Pár perc múlva, szédülni kezdtem. Rázott a hideg. Elég rosszul éreztem magam. Úgy érzem ezt a sör okozta. Lehet megártott. Körbenéztem, és gyorsan kerestem egy széket, amire letudtam ülni. Néztem a többieket ahogy táncolnak. A szédülés, még most sem akart megszűnni. Próbáltam nem mutatni, hogy rosszul vagyok. Levettem a szemüvegem és megtisztítottam, aztán visszaraktam. Most már a látásom sem volt az igazi. Kezdtem egyre jobban megijedni. Úgy érzem ez Brad műve. Azért hívott meg ebbe a buliba, hogy kicsináljon... De ezt nem fogom hagyni. A sarkamra kéne állni. Nem pedig egy gyáva alaknak tűnni.

- Marcel minden rendben?- fogta meg a vállam Emma.
- Emma? Te is itt vagy? Nem is láttalak.- lepődtem meg.
- Igen Brad meghívott. De minden rendben?
- Persze, csak kicsit szédültem.- de amikor végeztem a mondattal, hirtelen hányinger fogott el. Felálltam, és amilyen gyorsan csak tudtam a mosdóba siettem. Nagyon szarul éreztem magam. Már bánom, hogy eljöttem ebbe a buliba. Most már nem csak szédültem, de a fejem is fájt.

***

Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Ismeretlen helyen ébredtem. A hátam eléggé fájt, mivel a padlón aludtam. Nem tudom, hogy kerültem ide. Végignéztem a helyiségen. Még mindenki aludt. Volt aki a kanapén lógva, vagy az asztalon. Fogalmam sincs mi történhetett tegnap este. A fejem majd szét robbant a fájdalomtól. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a konyha felé igyekeztem. Kaját kerestem. Este szerintem semmit sem ettem. Kutakodtam, de sehol semmi. Minden chips, és üdítő elfogyott. Korgó gyomorral indultam meg keresni Becky-t. Benyitottam egy ajtón, de jobb lett volna ha nem teszem ezt meg. Becky és Brad az ágyban henteregtek. Lemerevedtem. Tudom elég idős vagyok már ahhoz, hogy ezen a látványon meglepődjek, de ilyet még csak egyszer láttam, de azt is a TV-ben.
- Mit bámulsz? Húzzál már ki a szobámból.- förmedt rám Brad. Gyorsan becsuktam az ajtót. Mivel már semmi keresni valóm sincs itt, ezért hazamegyek.

Tusoló alól kiérve, bementem a szobámba, és felöltöztem. Kimentem a konyhába valami elemózsiáért. Visszaültem az ágyamra és laptopp-ozni kezdtem. Először megnéztem a legfrissebb híreket. Ezek mindig lefoglalnak. Mindig mindenről tudni akarok, ami a nagyvilágban történik. Amikor már az összes hírt elolvastam, felmentem facebook-ra. Pár perc után észrevettem vannak fent képek a tegnapi buliról. Megnézegettem őket... de amikor egy képen megláttam magamat, amint a WC-ben összeroskadva voltam, akkor elég dühös lettem.
- Ez mégis mi?- ordítottam.Még jó, hogy a szüleim nem voltak itthon, különben hülyének néztek volna.
- Szóval csak azért hívott meg abba a buliba, hogy engem leégessen? Ezt nem hiszem el.- csuktam le gyorsan a laptopot. Dühösen felálltam az ágyamról, és kifelé indultam. Kimentem az utcára és ordítottam.
- Te meg mi az istent csinálsz?- jött kézen fogva a nővérem Brad-el.
- Te szemét. Le akartál égetni? Ez volt a terved?- indultam neki Brad-nek. Annyira mérges voltam, hogy nem gondoltam semmire.
- Nyugodj már le. Még is mit képzelsz magadról?- lökött el magától.
- Tudod te jól. A képekről van szó.- ordítottam.
- Észrevetted? Gratula. Már vártam mikor fogod elújságolni ezt a hírt. És, hogy tetszettek?- nézett rám gúnyosan.
- Szemét állat. Dögölj meg.- ordítottam, és újból nekimentem. A próbálkozásom sikertelen volt. Brad egy mély ütést mért a hasamba, amitől a földre rogytam. Még tovább akart volna verni, de a nővérem közbe lépett.
- Fejezzétek már be.- szólt ránk. Marcel nem kell túlreagálni azokat a képeket.
- Nem kell? Már hogyne kéne. Olyan képeket láttam amin a WC-ben voltam, teljesen összeroskadva. Szerinted ezt túlreagáltam?
- Ez most komoly Brad?- nézett Becky.
- Persze. Megérdemli az a kis stréber.- mutatott rám.
- Hogy lehetsz ilyen? Azért, ez már túl sok. Ő akkor is az öcsém, és azt azért nem fogom hagyni, hogy az egész világ rajta nevessen.- lökte el magától Brad-et.
- Na mi van hirtelen érdekel az öcséd?
- Most inkább húzz el. Sok volt belőled.- mondta a nővérem. Brad hátat fordított nekünk, és hazafelé indult. Nagyon örültem, hogy végre elment az a barom.
- Kösz Becky.- öleltem át.
- Nincs mit. Az öcsém vagy, de ezt az ölelkezést inkább hagyjuk.- mondta, és bement a házba.
Nagyon büszke vagyok Becky-re, hogy kiállt mellettem. Sosem gondoltam volna, hogy van egy ilyen "oldala". Már régóta alig beszéltünk egymással, ha meg szóltunk egymáshoz akkor inkább csak veszekedtünk.

Én is indultam befelé. Láttam, hogy a postaládában vannak levelek, ezért azokat kivettem. Becsuktam magam mögött az ajtót, és átnéztem a leveleket. Mindegyik anyunak vagy apunak szólt. Már az utolsó következett, amikor megláttam rajta a nevemet. Leraktam a többi borítékot, és a szobámba indultam azzal a levéllel amin a nevem állt. Kíváncsian kibontottam és olvasni kezdtem.

2. fejezet

Szép lassan sétáltam hazafelé. A mai nap egész jól sikerült. Brad egyszer sem piszkált.
10 perc múlva haza, is értem. Ledobtam a táskám, és átöltöztem valami kényelmesebb ruhába. Mivel most szép idő van úgy gondoltam kimegyek a parkba, és olvasok. Így is tettem. Elvettem a polcról egy könyvet, és elindultam a parkba. Kerestem egy padot, és leültem. Csak pár gyerek volt rajtam kívül. Kinyitottam a könyvem és elkezdtem olvasni. Már egészen belemerültem az olvasásba amikor valaki megpöckölte a vállam. Emma volt, az új osztálytársunk.
- Szia. Hát te?- kérdezte.
- Szi- szi- szia.- nyögtem ki végre.
- Mit olvasol?- nézett bele a könyvembe.
- Csak ilyen tudományos dolgok vannak benne.
- Úúú, azt utálom.- nevette el magát. Mit fogsz csinálni a szünetben?- nézett rám.
- Hát nem igazán tudom. Tanulok, és olvasok.- mondtam.
- Ugye most csak viccelsz? A szünet azért van, hogy pihenj, és élvezd azt, hogy nincs suli.- emelte fel a fejem, és a szemembe nézett.
- Tudom, de engem más nem nagyon érdekel.- hajtottam le a fejem.
- Biztos van valami. Miért nem focizol vagy ilyesmi?
- Nem, hagyjuk. Most inkább haza megyek.- álltam fel és elindultam.
- Szia.- köszönt utánam. Nem akartam tovább azt hallgatni, hogy unalmas vagyok. Szeretek olvasni, és tanulni, ezen nem változtathat senki. Tudom, hogy azt akarja, legyek menőbb, de nem tudom megtenni. Meg akarok változni, de ez nem olyan könnyű.

***

Megvacsiztam, és visszamentem a szobámba. Kicsit összepakoltam. Odamentem az ablakhoz, és felnéztem az égre. Már sötét volt. A csillagokat is lehetett látni. Elég későre járt úgyhogy lefeküdtem.

Reggel kicsit kómásan keltem fel. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, és kimentem a parkba. Ma itt fogom tölteni a napot. Már délután volt, amikor megláttam a nővérem, és Brad-et.

- Csá stréberkém.- köszönt Brad.

- Sziasztok.

- Épp téged kerestünk.

- És miért?- kérdeztem.

- A szüleim elmentek az őszi szünetben pihenni, és ma csapok egy nagy bulit. Gyere el te is.

- Én?- lepődtem meg. Úgy tudtam, hogy engem utálsz.

- Igen utállak, de ezt a bulit nem kéne kihagynod.- veregette meg a hátam.

- Hát még azért átgondolom.- vakartam meg a fejem.

- Most komolyan Marcel?- nézett rám idegesen Becky. Ezen mit kell átgondolni? Örülj neki legalább meghívott.- förmedt rám.

- Jó oké, elmegyek. Ha így megnyugszol.- mondtam. Brad átkarolta Becky-t és úgy mentek tovább. Kerestem egy füves területet, és leültem. Kicsit furcsálltam, hogy Brad meghívott a bulijába, de elmegyek. Bár vannak kétségeim, hogy valamit kieszelt, de talán a nővérem előtt ezt nem teszi meg.

***

Készültem a buliba. Felvettem egy vászonnadrágot, egy inget, és rá egy egyszerű mellényszerűséget.

Megkerestem Becky-t, és megmutattam a ruhám.

- Na milyen?- igazítgattam magamon.

- Neked most elment az eszed? Ez egy buli lesz, nem temetés.- mondta és elindult a szobámba. Előkeresett egy pólót, és egy farmert.

- Ezeket vedd fel.- mutatott a ruhákra.

- Nem igazán az én stílusom.- húzkodtam a fejem.

- De-de .- lökött az ágyra, aztán becsukta maga után az ajtót. Felvettem a ruhákat, bár eléggé furcsa volt.

- Indulhatunk?- kiabált Becky.

- Igen.- mentem oda hozzá. Már sötét volt, amikor elindultunk a csendes utcán. Csak a lámpa fényei világítottak. Mivel Brad-ék nem messze laknak tőlünk, 10 perc alatt ott voltunk. Köszöntünk a többieknek. Nagyon sokan voltak. Mindenkinek valami alkohol volt a kezében.

- Tessék.- adott a lány a kezembe egy pohár sört.

- Nem iszom.- akartam vissza adni a poharat, de a lány addigra már elment. Pohárral a kezemben, mértem fel a terepet. Voltak osztálytársak, és olyanok, akiket még életemben nem láttam. 

- Idd már meg.- nyomta a számhoz a poharat Brad.

- Nem iszom.- adtam a választ.

- Ez egy buli, itt mindenkinek kell innia.- nyomta ismét a számhoz a poharat.

- De én nem szeretem.

- Még meg se kóstoltad. Na gyerünk idd már meg.- kiabálta. Hirtelen mindenki ránk figyelt. Nagyon ciki volt, úgyhogy lehúztam a sört fenékig. De pár perc után....

Sziasztok. Remélem tetszett a rész. Tudom elég rövid lett. Mivel a suli előtt már nem tudok új részt hozni, ezért nem tudom mikor jön a kövi. Az biztos, hogy megpróbálom mindig hétvégén hozni a részt. Bár így is lehetnek csúszások, mert sokat kell tanulnom.

Ha tetszett a rész, pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel.

Puszii

1. fejezet

* Marcel szemszöge *

Kicsengettek az utolsó óráról is. Nagyon siettem, mert Brad és a haverjai már várnak rám. Mivel tudtam, hogy meg akarnak verni ezért, nem mentem oda. Kimentem a suli bejáratán. Már a járdán voltam, amikor valaki elkapta a táskám, megrántott, és a földre estem.

- Talán nem kaptad, meg az üzenetet?- emelt fel a földről Brad.

- Kérlek, ne bánts. Mi a bajod velem?- könyörögtem. Nem szólt semmit, csak magával ráncigált. A suli mögött végre elengedett, és megtudtam igazítani a ruhám. A többi haverja is ott volt.

- Na lássuk mi van a táskádban.- mondta Brad, és mindent kidobált belőle.

- Könyvek, könyvek. Oh ni csak mit találtam.- vett elő egy fényképet a táskámból.

- Tedd vissza.- ugrottam fel, de a haverjai lefogtak. Eresszetek el.- próbáltam kiszabadulni a haverjai kezéből.
- Ha jól látom, ez az új osztálytársunk aki nemrég érkezett.- mutatta felém a képet. Próbáltam kiszabadulni, és végre sikerült. Nekimentem Brad-nek. A haverjai megint lefogtak. Brad nagyon ideges lett. Arcon csapott, majd a hasamba vágott egy nagyot, amitől összerogytam. Fogtam a hasamat a fájdalomtól. Elkapta a kabátomat, és felhúzott. Most az arcomba kaptam, egy ütést, majd ismét a hasamba. Megint a földre estem, de most már nem volt erőm felállni. A többi haverja párszor gyomron rúgott még aztán nyugodtan elmentek. Minden egyes porcikám sajgott. 10 percen át nem tudtam mozogni a fájdalomtól. Végre vettem magamon erőt és felálltam. Összeszedtem a könyveimet, a fényképet, és a táskámba raktam őket. Megigazítottam a ruhám, és hazafelé indultam. Az idő elég szeles volt. Próbáltam minél előbb hazaérni, hogy lepihenjek, és tiszta ruhát vegyek.

***

Végre hazaértem. Gyorsan bementem a szobámba, hogy anya észre ne vegyen. Különben, rajtam lóg napokig, hogy mondjam el mi történt velem. Így is észre fogja venni a nagy kék foltot a szemem körül. Bementem a fürdőbe. Ledobtam a ruháim, megnyitottam a meleg vizet, és beálltam a zuhany alá. Amikor végeztem elzártam a csapot. Magam köré csavartam a törölközőt, visszamentem a szobámba, és valami tiszta ruhát kerestem. Kimentem a konyhába.
- Szia anya.
- Szia kicsim, nem is tudtam, hogy megjöttél.- nyomott egy puszit a fejemre. Nagyon jó illatok szálltak. Anya pizzát sütött.
- Jézusom, mi ez a kék volt a szemednél?- vette észre.
- Semmi, csak bevertem az asztal sarkába.-találtam gyorsan ki valamit, de amit most mondtam elég hihetetlen.
- Marcel, ne hazudj. Megint megvertek?- kérdezte, és hideg borogatást rakott a szemem köré.
- Igen, de jól vagyok.- vallottam be. Nem szeretek anyának hazudni. Vissza indultam a szobámba, de útközben találkoztam Becky-vel.
- Nagyon jól nézel ki.- nevetett ki.
- Ha-ha. Nagyon vicces. A te kis hülye barátod csinálta ezt velem. Boldog lehetsz.
- Boldog is vagyok- nyújtotta ki rám a nyelvét és tovább ment. Hát igen. A nővérem, és én közöttem nincsen testvéri szeretet. Alig szoktunk beszélni. Mondjuk nincs is idő rá, mivel ő állandóan a pasijával, és annak barátaival lóg. Gondolataimból kikavarodva, nekiálltam a házimnak.

***

Másnap reggel, kicsit jobb kedvel szálltam ki az ágyamból. Bár még mindig nagyon fájtak a verekedés nyomai, de túl lehetett élni. A lényeg az, hogy ma van az utolsó nap a suliban. Holnap már őszi szünet. Igaz csak egy hét, de legalább addig nyugalmam lesz. Bementem a fürdőbe. Elkészültem, és lementem a konyhába megreggelizni.

Sétáltam a járdán. Már láttam az iskola kapuit. Pár perc múlva ott is voltam. Elővettem a cuccom az órára és bementem a terembe. Brad és a haverjai a padokon hülyéskedtek. Sokszor azt kívánom, bárcsak nem ők lennének az osztálytársaim. De hát már ez van 3 éve. Mondjuk úgy megszoktam, hogy egy nagyképű bunkó. Bejött a tanár. Elkezdődött a fizika óra. Próbáltam odafigyelni az anyagra, de egyszerűen nem tudtam. Brad engem bámult, és az új osztálytársunkat Emma-t piszkálta. Gondolom azt beszéli, hogy most én belezúgtam a lányba, mert volt nálam egy fénykép róla. Pedig ez nem igaz.

Kicsengettek. A nap többi része ugyanúgy zajlott. Én mindenhol csak csöndben ültem. Senki se kereste a társaságomat. Igaz miért? Úgy is csak azt mondanák " ez csak a tanulásról tud beszélni". Nem csak arról, de ha valaki van körülöttem, nem jut eszembe semmi, amit mondhatnák neki. Egy unalmas srác vagyok. Ez az én véleményem. De elhatároztam... MEG FOGOK VÁLTOZNI!!!!

Sziasztok. Amint láthatjátok kész lettem az első fejezettel. Nagyon köszönöm a 12 Feliratkozót *-*, és a komikat. Most is ér pipálni, komizni, és feliratkozni. A következő rész Szerdán vagy Csütörtökön jön.

Pusziiii

Prológus

* Marcel szemszöge *

Unottan keltem fel az ágyamból. Felvettem a szemüvegem, és körbe néztem. A szobámat láttam, ami tele volt könyvekkel. Elindultam a fürdő felé. Sajnos zárva volt. Tudtam is az okát. Becky sminkelte magát már megint.
- Becky légy szíves siess már. Miattad el fogok késni a suliból.- ordítottam be az ajtón keresztül.
Kinyílott az ajtó és Becky jött ki.
- Kijöttem, csak, ne hogy el késs a suliból. Stréber.- lökött meg. Erre inkább nem szóltam semmit. Nagyon rosszul esett amit mondott. Állandóan csak szekál, azért, mert én szeretek tanulni, ő pedig nem. Bementem a fürdőbe.

***

Megreggeliztem, és indultam a suliba. Nagyon féltem. Utálok suliba járni. A többiek csak piszkálnak. Mindig eldobálják a könyveimet. Én vagyok a suli strébere. Odamentem a szekrényemhez, és készültem az órára. Ekkor valaki bevágta a szekrény ajtaját. Brad volt az. A suli nagymenője, és a nővérem pasija.
- Na mi van lúzer?- vette el az egyik könyvemet Brad.
- Add vissza kérlek. Mennem kell az órára.- akartam ki venni a kezéből.
- Jaj, szegénykém. Úgy sajnállak.- elvette az összes könyvem és a földre dobta. Utána elment. Aki látott mind csak kinevetett. Gyorsan felvettem a cuccaimat, és indultam az órára. Hát igen, ez vagyok én. Egy nagy lúzer, akit mindenki csak piszkál. Persze a nővérem teljesen más. Ő bátor, kimondja amit gondol az emberekről, és elég rossz. Mintha csak nem is lennénk testvérek annyira különbözünk egymástól.
- Marcel, Marcel.- eszméltem fel.
- Igen?- kérdeztem erre mindenki elkezdett nevetni. A tanárom kérdezett valamit, de annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre sem vettem. A tanár fel tette még egyszer a kérdést, amire válaszoltam. Az óra többi részében már odafigyeltem a tanulásra. Már majdnem kicsengettek, amikor egy papírdarabka a padomra repült. Megnéztem és ez állt rajta: " Ma 15.00-kor a suli mögött."
Tudtam ki küldte, és hogy mi vár rám. Sajnos ezt nem akartam, ezért valamit ki kellett, hogy találjak.

Sziasztok. Ez lett volna a prológus. Itt nem azt írtam le, hogy miről fog szólni a történet, inkább egy kis bevezetést. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel. Az első rész pénteken vagy szombaton jön.

Pusziii