2013. augusztus 24., szombat

1. fejezet

* Marcel szemszöge *

Kicsengettek az utolsó óráról is. Nagyon siettem, mert Brad és a haverjai már várnak rám. Mivel tudtam, hogy meg akarnak verni ezért, nem mentem oda. Kimentem a suli bejáratán. Már a járdán voltam, amikor valaki elkapta a táskám, megrántott, és a földre estem.
- Talán nem kaptad, meg az üzenetet?- emelt fel a földről Brad.
- Kérlek, ne bánts. Mi a bajod velem?- könyörögtem. Nem szólt semmit, csak magával ráncigált. A suli mögött végre elengedett, és megtudtam igazítani a ruhám. A többi haverja is ott volt.
- Na lássuk mi van a táskádban.- mondta Brad, és mindent kidobált belőle.
- Könyvek, könyvek. Oh ni csak mit találtam.- vett elő egy fényképet a táskámból.
- Tedd vissza.- ugrottam fel, de a haverjai lefogtak. Eresszetek el.- próbáltam kiszabadulni a haverjai kezéből.
- Ha jól látom, ez az új osztálytársunk aki nemrég érkezett.- mutatta felém a képet. Próbáltam kiszabadulni, és végre sikerült. Nekimentem Brad-nek. A haverjai megint lefogtak. Brad nagyon ideges lett. Arcon csapott, majd a hasamba vágott egy nagyot, amitől összerogytam. Fogtam a hasamat a fájdalomtól. Elkapta a kabátomat, és felhúzott. Most az arcomba kaptam, egy ütést, majd ismét a hasamba. Megint a földre estem, de most már nem volt erőm felállni. A többi haverja párszor gyomron rúgott még aztán nyugodtan elmentek. Minden egyes porcikám sajgott. 10 percen át nem tudtam mozogni a fájdalomtól. Végre vettem magamon erőt és felálltam. Összeszedtem a könyveimet, a fényképet, és a táskámba raktam őket. Megigazítottam a ruhám, és hazafelé indultam. Az idő elég szeles volt. Próbáltam minél előbb hazaérni, hogy lepihenjek, és tiszta ruhát vegyek.

***

Végre hazaértem. Gyorsan bementem a szobámba, hogy anya észre ne vegyen. Különben, rajtam lóg napokig, hogy mondjam el mi történt velem. Így is észre fogja venni a nagy kék foltot a szemem körül. Bementem a fürdőbe. Ledobtam a ruháim, megnyitottam a meleg vizet, és beálltam a zuhany alá. Amikor végeztem elzártam a csapot. Magam köré csavartam a törölközőt, visszamentem a szobámba, és valami tiszta ruhát kerestem. Kimentem a konyhába.
- Szia anya.
- Szia kicsim, nem is tudtam, hogy megjöttél.- nyomott egy puszit a fejemre. Nagyon jó illatok szálltak. Anya pizzát sütött.
- Jézusom, mi ez a kék volt a szemednél?- vette észre.
- Semmi, csak bevertem az asztal sarkába.-találtam gyorsan ki valamit, de amit most mondtam elég hihetetlen.
- Marcel, ne hazudj. Megint megvertek?- kérdezte, és hideg borogatást rakott a szemem köré.
- Igen, de jól vagyok.- vallottam be. Nem szeretek anyának hazudni. Vissza indultam a szobámba, de útközben találkoztam Becky-vel.
- Nagyon jól nézel ki.- nevetett ki.
- Ha-ha. Nagyon vicces. A te kis hülye barátod csinálta ezt velem. Boldog lehetsz.
- Boldog is vagyok- nyújtotta ki rám a nyelvét és tovább ment. Hát igen. A nővérem, és én közöttem nincsen testvéri szeretet. Alig szoktunk beszélni. Mondjuk nincs is idő rá, mivel ő állandóan a pasijával, és annak barátaival lóg. Gondolataimból kikavarodva, nekiálltam a házimnak.

***

Másnap reggel, kicsit jobb kedvel szálltam ki az ágyamból. Bár még mindig nagyon fájtak a verekedés nyomai, de túl lehetett élni. A lényeg az, hogy ma van az utolsó nap a suliban. Holnap már őszi szünet. Igaz csak egy hét, de legalább addig nyugalmam lesz. Bementem a fürdőbe. Elkészültem, és lementem a konyhába megreggelizni.

Sétáltam a járdán. Már láttam az iskola kapuit. Pár perc múlva ott is voltam. Elővettem a cuccom az órára és bementem a terembe. Brad és a haverjai a padokon hülyéskedtek. Sokszor azt kívánom, bárcsak nem ők lennének az osztálytársaim. De hát már ez van 3 éve. Mondjuk úgy megszoktam, hogy egy nagyképű bunkó. Bejött a tanár. Elkezdődött a fizika óra. Próbáltam odafigyelni az anyagra, de egyszerűen nem tudtam. Brad engem bámult, és az új osztálytársunkat Emma-t piszkálta. Gondolom azt beszéli, hogy most én belezúgtam a lányba, mert volt nálam egy fénykép róla. Pedig ez nem igaz.

Kicsengettek. A nap többi része ugyanúgy zajlott. Én mindenhol csak csöndben ültem. Senki se kereste a társaságomat. Igaz miért? Úgy is csak azt mondanák " ez csak a tanulásról tud beszélni". Nem csak arról, de ha valaki van körülöttem, nem jut eszembe semmi, amit mondhatnák neki. Egy unalmas srác vagyok. Ez az én véleményem. De elhatároztam... MEG FOGOK VÁLTOZNI!!!!

Sziasztok. Amint láthatjátok kész lettem az első fejezettel. Nagyon köszönöm a 12 Feliratkozót *-*, és a komikat. Most is ér pipálni, komizni, és feliratkozni. A következő rész Szerdán vagy Csütörtökön jön.

Pusziiii


5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett... gyorsan kövit :3 <3

    VálaszTörlés
  2. Kíváncsi vagyok mi lesz....gyorsan a kövit!!4

    VálaszTörlés
  3. Nekem nagyon laposnak tűnik a sztori. Tipikus tucattörténet sablonokkal leöntve. Bár leginkább a fogalmazás és a tőmondatok zavarnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Andro!
      Ez még csak az első fejezet volt. Mégis mit vártál? Azt, hogy rögtön mindent megtudsz? Nem akarom elsietni. Ha pedig nem tetszik akkor ne olvasd. Ennyi.

      Törlés