2013. szeptember 13., péntek

3. fejezet

 
 Sziasztok, amint láthatjátok megjöttem az újabb résszel. Nagyon köszönöm az előző részhez a komikat. Tudom kicsit késtem, de tudjátok sulii van. Remélem tetszeni fog a rész. Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel.


Pusziii





Pár perc múlva, szédülni kezdtem. Rázott a hideg. Elég rosszul éreztem magam. Úgy érzem ezt a sör okozta. Lehet megártott. Körbenéztem, és gyorsan kerestem egy széket, amire letudtam ülni. Néztem a többieket ahogy táncolnak. A szédülés, még most sem akart megszűnni. Próbáltam nem mutatni, hogy rosszul vagyok. Levettem a szemüvegem és megtisztítottam, aztán visszaraktam. Most már a látásom sem volt az igazi. Kezdtem egyre jobban megijedni. Úgy érzem ez Brad műve. Azért hívott meg ebbe a buliba, hogy kicsináljon... De ezt nem fogom hagyni. A sarkamra kéne állni. Nem pedig egy gyáva alaknak tűnni.
- Marcel minden rendben?- fogta meg a vállam Emma.
- Emma? Te is itt vagy? Nem is láttalak.- lepődtem meg.
- Igen Brad meghívott. De minden rendben?
- Persze, csak kicsit szédültem.- de amikor végeztem a mondattal, hirtelen hányinger fogott el. Felálltam, és amilyen gyorsan csak tudtam a mosdóba siettem. Nagyon szarul éreztem magam. Már bánom, hogy eljöttem ebbe a buliba. Most már nem csak szédültem, de a fejem is fájt.

***

Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Ismeretlen helyen ébredtem. A hátam eléggé fájt, mivel a padlón aludtam. Nem tudom, hogy kerültem ide. Végignéztem a helyiségen. Még mindenki aludt. Volt aki a kanapén lógva, vagy az asztalon. Fogalmam sincs mi történhetett tegnap este. A fejem majd szét robbant a fájdalomtól. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a konyha felé igyekeztem. Kaját kerestem. Este szerintem semmit sem ettem. Kutakodtam, de sehol semmi. Minden chips, és üdítő elfogyott. Korgó gyomorral indultam meg keresni Becky-t. Benyitottam egy ajtón, de jobb lett volna ha nem teszem ezt meg. Becky és Brad az ágyban henteregtek. Lemerevedtem. Tudom elég idős vagyok már ahhoz, hogy ezen a látványon meglepődjek, de ilyet még csak egyszer láttam, de azt is a TV-ben.
- Mit bámulsz? Húzzál már ki a szobámból.- förmedt rám Brad. Gyorsan becsuktam az ajtót. Mivel már semmi keresni valóm sincs itt, ezért hazamegyek.

Tusoló alól kiérve, bementem a szobámba, és felöltöztem. Kimentem a konyhába valami elemózsiáért. Visszaültem az ágyamra és laptopp-ozni kezdtem. Először megnéztem a legfrissebb híreket. Ezek mindig lefoglalnak. Mindig mindenről tudni akarok, ami a nagyvilágban történik. Amikor már az összes hírt elolvastam, felmentem facebook-ra. Pár perc után észrevettem vannak fent képek a tegnapi buliról. Megnézegettem őket... de amikor egy képen megláttam magamat, amint a WC-ben összeroskadva voltam, akkor elég dühös lettem.
- Ez mégis mi?- ordítottam.Még jó, hogy a szüleim nem voltak itthon, különben hülyének néztek volna.
- Szóval csak azért hívott meg abba a buliba, hogy engem leégessen? Ezt nem hiszem el.- csuktam le gyorsan a laptopot. Dühösen felálltam az ágyamról, és kifelé indultam. Kimentem az utcára és ordítottam.
- Te meg mi az istent csinálsz?- jött kézen fogva a nővérem Brad-el.
- Te szemét. Le akartál égetni? Ez volt a terved?- indultam neki Brad-nek. Annyira mérges voltam, hogy nem gondoltam semmire.
- Nyugodj már le. Még is mit képzelsz magadról?- lökött el magától.
- Tudod te jól. A képekről van szó.- ordítottam.
- Észrevetted? Gratula. Már vártam mikor fogod elújságolni ezt a hírt. És, hogy tetszettek?- nézett rám gúnyosan.
- Szemét állat. Dögölj meg.- ordítottam, és újból nekimentem. A próbálkozásom sikertelen volt. Brad egy mély ütést mért a hasamba, amitől a földre rogytam. Még tovább akart volna verni, de a nővérem közbe lépett.
- Fejezzétek már be.- szólt ránk. Marcel nem kell túlreagálni azokat a képeket.
- Nem kell? Már hogyne kéne. Olyan képeket láttam amin a WC-ben voltam, teljesen összeroskadva. Szerinted ezt túlreagáltam?
- Ez most komoly Brad?- nézett Becky.
- Persze. Megérdemli az a kis stréber.- mutatott rám.
- Hogy lehetsz ilyen? Azért, ez már túl sok. Ő akkor is az öcsém, és azt azért nem fogom hagyni, hogy az egész világ rajta nevessen.- lökte el magától Brad-et.
- Na mi van hirtelen érdekel az öcséd?
- Most inkább húzz el. Sok volt belőled.- mondta a nővérem. Brad hátat fordított nekünk, és hazafelé indult. Nagyon örültem, hogy végre elment az a barom.
- Kösz Becky.- öleltem át.
- Nincs mit. Az öcsém vagy, de ezt az ölelkezést inkább hagyjuk.- mondta, és bement a házba.
Nagyon büszke vagyok Becky-re, hogy kiállt mellettem. Sosem gondoltam volna, hogy van egy ilyen "oldala". Már régóta alig beszéltünk egymással, ha meg szóltunk egymáshoz akkor inkább csak veszekedtünk.

Én is indultam befelé. Láttam, hogy a postaládában vannak levelek, ezért azokat kivettem. Becsuktam magam mögött az ajtót, és átnéztem a leveleket. Mindegyik anyunak vagy apunak szólt. Már az utolsó következett, amikor megláttam rajta a nevemet. Leraktam a többi borítékot, és a szobámba indultam azzal a levéllel amin a nevem állt. Kíváncsian kibontottam és olvasni kezdtem.

6 megjegyzés:

  1. Ma találtam meg a blogodat a facebook csoportból. Nagyon tetszik! Várom a folytatást, üdv Lena!

    VálaszTörlés
  2. Követelem én is a kövi részt :)
    Nagyon jól használod a szavakat és a történeted is jó. Várom a folytatást

    VálaszTörlés
  3. Már többször láttam a facebook csoportokban,h reklámozod a blogot és most tényleg kíváncsi lettem :DDD
    Nagyon jó,követelem a kövit :))
    (www.storybysamantha.blogspot.hu)

    VálaszTörlés
  4. Ma láttam a blogod egy facebook oldalon. Nagyon megtetszett és hamar kövit!!! :) :) :)
    ~Emy

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik gyorsan a kövit :D!

    VálaszTörlés
  6. siess a köveivel nagyon jó a blog :$

    VálaszTörlés