Gitta
- Clara? - ismertem meg.
- Marcel. - ölelt meg gyorsan. Nagyon rég nem láttam már. Amióta elköltöztünk Washington-ból. Ő is ugyanabban a lépcsőházban, és ugyanazon az emeleten lakott, mint mi.
- Hogyhogy itt vagy? És ez a bőrönd? - kérdezte.
- Hosszú. - legyintettem. - És te?
- Őszi szünet van, így eljöttem a nagyszüleimhez. - igazította meg gyönyörű, barna haját. Mosolya még mindig a régi. Semmit sem változott. Ugyanaz a lány akit évekkel ezelőtt megismertem.
- Na, és te? Most jöttél, hogy bőrönddel vagy? - kérdezte meg újra.
- Nem már... vagyis. Szóval elég hosszú, és bonyolult. - mondtam.
- Ja, oké. Meghívhatlak egy üdítőre?
- Benne vagyok. - mondtam, és el is indultunk. Egy közeli kávézóban ültünk le. Mind a ketten rendeltünk, addig pedig beszélgettünk.
- Na és, hogy megy a suli? - kérdezte.
- Hát a tanulással nincs gond, inkább az egyik osztálytársammal, aki mellesleg a nővérem pasija. Sokszor megvert, rám van szállva, és a nővérem, nem tesz semmit, inkább élvezi. Mondjuk nem várom el tőle, hogy megvédjen. Csak legalább ne utáljon ennyire.
- Úúú, az tényleg rossz, de védd meg magad. Nem maradhatsz mindig gyáva nyuszi.
- De ő sokkal erősebb. Ha valamit akarnék tenni, úgy is ő győzne.
- Csinálj úgy, mintha nem félnél tőle. Nézd levegőnek. - nézett a szemembe.
- Majd megpróbálom. Neked, hogy megy a suli? - zártam a témát rövidre. Közben megérkezett a rendelésünk, és beleittam a forrócsokiba.
- Velem minden oké. A tanulással nincs baj. Volt egy barátom, de már egy hónapja szakítottunk. Azóta pedig szabadidőmben a barátnőimmel vagyok. - mondta, majd az órájára pillantott. - Most viszont mennem kell, mert a nagyszüleim kitaláltak valami közös programot. Szia. - állt fel az asztaltól, és intett egyet.
- Szia. - köszöntem el, de ő már kint volt az ajtón. Kicsit sajnáltam,hogy ilyen hamar el kellett mennie, de legalább ebben az utazásban történt valami jó dolog is velem.
- Ja, oké. Meghívhatlak egy üdítőre?
- Benne vagyok. - mondtam, és el is indultunk. Egy közeli kávézóban ültünk le. Mind a ketten rendeltünk, addig pedig beszélgettünk.
- Na és, hogy megy a suli? - kérdezte.
- Hát a tanulással nincs gond, inkább az egyik osztálytársammal, aki mellesleg a nővérem pasija. Sokszor megvert, rám van szállva, és a nővérem, nem tesz semmit, inkább élvezi. Mondjuk nem várom el tőle, hogy megvédjen. Csak legalább ne utáljon ennyire.
- Úúú, az tényleg rossz, de védd meg magad. Nem maradhatsz mindig gyáva nyuszi.
- De ő sokkal erősebb. Ha valamit akarnék tenni, úgy is ő győzne.
- Csinálj úgy, mintha nem félnél tőle. Nézd levegőnek. - nézett a szemembe.
- Majd megpróbálom. Neked, hogy megy a suli? - zártam a témát rövidre. Közben megérkezett a rendelésünk, és beleittam a forrócsokiba.
- Velem minden oké. A tanulással nincs baj. Volt egy barátom, de már egy hónapja szakítottunk. Azóta pedig szabadidőmben a barátnőimmel vagyok. - mondta, majd az órájára pillantott. - Most viszont mennem kell, mert a nagyszüleim kitaláltak valami közös programot. Szia. - állt fel az asztaltól, és intett egyet.
- Szia. - köszöntem el, de ő már kint volt az ajtón. Kicsit sajnáltam,hogy ilyen hamar el kellett mennie, de legalább ebben az utazásban történt valami jó dolog is velem.
***
Gemma most hívott, hogy várjam meg itt a parkban, mivel megyünk valami menőbb ruhát venni nekem. Pár perc múlva, egy fekete autó gurult a park elé. Gemma kiintett az ablakon, én pedig beszálltam az autóba. Köszöntem, de nem egyedül volt. Az öccse ült a volán mögött.
- Ő is jön velünk? - mutattam a srácra.
- Igen, de nincs semmi kedvem, csakis a nővérem miatt jöttem el. Tőlem messze állnak a lúzerek, és valljuk be rajtad már nem lehet segíteni. - mondta gúnyosan, miközben vezetett.
- Nem téged kérdeztelek, de köszi, hogy elmondtad, így már tudom, hogy egy nagyképű bunkót ismertem meg.
- Fiúk! - csitított minket Gemma. - Harry csak ezt a szívességet kértem tőled, légy szíves viselkedj felnőtt módjára.
- Jól van, csak elmondtam a véleményem. - mondta.
Kiszálltunk a kocsiból, és egy hatalmas pláza fogadott minket. Gemma, meg Harry nem volt meglepődve az üzlettől, de én igen, mivel Londonba, ilyen nagy nincs. Besétáltunk, és Gemma-t követve mentünk a különböző boltokba. A pláza tömve volt emberekkel, mindenhol csak fura alakok, akiket még életemben nem láttam. Harry feltett egy napszemüveget és egy sapkát. Nem akarta, hogy bárki is felismerje, bár gondolom inkább az autogrammírást jobban viselte volna, de a nővére kedvéért nem tette meg. Bementünk egy kisebb boltba, ahol már Gemma is feltette a napszemüvegét, és úgy kerestünk valami menő ruhát nekem.
- Ez milyen? Szerintem nagyon kifejezi az egyéniségedet. - mutatta fel Harry a kezében lévő rózsaszín fekete mintás szoknyát.
- Nagyon vicces, de ha neked annyira tetszik megveheted. Nekem nem kell. - vágtam rá.
- Marcel gyere ide! - szólt Gemma. Ezeket most próbáld fel. - nyomta a kezembe a sok ruhát. Bementem egy fülkébe, és sorjába felvettem őket. Először egy farmert, és egy " Peace" feliratú pólót próbáltam.
- Na? - léptem ki a fülkéből.
- Szuper. Nagyon jól áll. - mondta Gemma.
- Jé hova lett az a kislány? Én nem látom. - kezdte megint a gúnyolódást Harry.
- Jól van, inkább megyek felpróbálom a többit.
Hosszú, hosszú ideig próbáltam, és Harry minden alkalomnál beszólt valamit. Eléggé idegesített már, de próbáltam elnyelni a haragom. Amikor végeztünk az első boltban, következett a többi. Mindegyikben eltöltöttünk vagy egy órát. Én próbáltam a ruhákat, Harry röhögött, Gemma pedig csak vásárolt. Magának, és nekem egyaránt. Este nyolc órakor végre végeztünk, és már az utolsó boltban fizetett Gemma, amikor Harry amolyan modelles stílussal megjelent, valami fura göncben.
- Milyen vagyok? - sétált a kifutón, majd, mint valami modell, leült és ránk nézett.
- Harry jó vagy, de vedd vissza a napszemüveged és a sapkád, mielőtt még valaki észrevesz. - szólt rá Gemma.
- Mindjárt. - állt fel, és elindult vissza a fülke felé.
- Úristen az ott Harry Styles! - sikoltotta egy lány, majd rögtön elkezdtek Harry felé futni. A lányok letámadták, autogrammot kértek, és képet csináltak. Pár perc múlva, még több rajongó csoportosult köré. Gemma kicsit idegesnek tűnt.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Nem igazán. Harry-t letámadták a rajongók, és nagyon nehéz lesz kiszedni közülük. Úgyhogy cselekednem kell. - mondta, és odament a sok sikítozó lányhoz. Harry-t nagy nehezen kirángatta a rajongók közül, és bocsánatot kért, amiért nem tudtak tovább maradni, majd megragadta az én kezem is, és együtt indultunk kifelé a plázából. Sok lány még mindig követett minket, ezért szaladni kezdtünk. Az autóhoz érve gyorsan beszálltunk, és már indultunk is, mielőtt még a sikítozó rajongók utolérnek.
- Harry megmondtam, hogy ne vedd le a sapkád és a szemüveged! Most még jól megúsztuk. Nincs is velünk biztonsági őr. Lehetnél figyelmesebb. - kezdte a leszúrást Gemma.
- Ez az én életem. Tudok vigyázni magamra. Attól, hogy te vagy a nővérem, nem parancsolgathatsz. Egyébként foglalkozz a saját dolgoddal. Én magammal foglalkoztam, és nézd meg: Sztár vagyok. Te meg csak a szüleink pénzén lógsz.
- Jajj, de nagy arcod lett. Azt hiszed te vagy a " Nagy", "Híres", sztár? Tudod az utóbbi időben nagyon megváltoztál. Gondolom a hírnév miatt, de ha így folytatod akkor mindenkit elveszítesz magad körül. - mondta idegesen Gemma.
- Bla-bla. Van még valami? - kérdezte, ránk se figyelve.
- Tudod mit? Mi innen inkább kiszállunk. Úgy látszik valakinek akkora az egója, hogy nem fér be a kocsiba. - nyitotta ki az ajtót, aztán kiszálltunk, majd idegesen becsapta azt. Harry rögtön elszáguldott, mi pedig ott maradtunk a járdán. Elsétáltunk a közeli villamosfelszállóhoz, de nem beszélgettünk. Tudtam, hogy nem ez a megfelelő pillanat beszélgetni.
- Nem téged kérdeztelek, de köszi, hogy elmondtad, így már tudom, hogy egy nagyképű bunkót ismertem meg.
- Fiúk! - csitított minket Gemma. - Harry csak ezt a szívességet kértem tőled, légy szíves viselkedj felnőtt módjára.
- Jól van, csak elmondtam a véleményem. - mondta.
Kiszálltunk a kocsiból, és egy hatalmas pláza fogadott minket. Gemma, meg Harry nem volt meglepődve az üzlettől, de én igen, mivel Londonba, ilyen nagy nincs. Besétáltunk, és Gemma-t követve mentünk a különböző boltokba. A pláza tömve volt emberekkel, mindenhol csak fura alakok, akiket még életemben nem láttam. Harry feltett egy napszemüveget és egy sapkát. Nem akarta, hogy bárki is felismerje, bár gondolom inkább az autogrammírást jobban viselte volna, de a nővére kedvéért nem tette meg. Bementünk egy kisebb boltba, ahol már Gemma is feltette a napszemüvegét, és úgy kerestünk valami menő ruhát nekem.
- Ez milyen? Szerintem nagyon kifejezi az egyéniségedet. - mutatta fel Harry a kezében lévő rózsaszín fekete mintás szoknyát.
- Nagyon vicces, de ha neked annyira tetszik megveheted. Nekem nem kell. - vágtam rá.
- Marcel gyere ide! - szólt Gemma. Ezeket most próbáld fel. - nyomta a kezembe a sok ruhát. Bementem egy fülkébe, és sorjába felvettem őket. Először egy farmert, és egy " Peace" feliratú pólót próbáltam.
- Na? - léptem ki a fülkéből.
- Szuper. Nagyon jól áll. - mondta Gemma.
- Jé hova lett az a kislány? Én nem látom. - kezdte megint a gúnyolódást Harry.
- Jól van, inkább megyek felpróbálom a többit.
Hosszú, hosszú ideig próbáltam, és Harry minden alkalomnál beszólt valamit. Eléggé idegesített már, de próbáltam elnyelni a haragom. Amikor végeztünk az első boltban, következett a többi. Mindegyikben eltöltöttünk vagy egy órát. Én próbáltam a ruhákat, Harry röhögött, Gemma pedig csak vásárolt. Magának, és nekem egyaránt. Este nyolc órakor végre végeztünk, és már az utolsó boltban fizetett Gemma, amikor Harry amolyan modelles stílussal megjelent, valami fura göncben.
- Harry jó vagy, de vedd vissza a napszemüveged és a sapkád, mielőtt még valaki észrevesz. - szólt rá Gemma.
- Mindjárt. - állt fel, és elindult vissza a fülke felé.
- Úristen az ott Harry Styles! - sikoltotta egy lány, majd rögtön elkezdtek Harry felé futni. A lányok letámadták, autogrammot kértek, és képet csináltak. Pár perc múlva, még több rajongó csoportosult köré. Gemma kicsit idegesnek tűnt.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Nem igazán. Harry-t letámadták a rajongók, és nagyon nehéz lesz kiszedni közülük. Úgyhogy cselekednem kell. - mondta, és odament a sok sikítozó lányhoz. Harry-t nagy nehezen kirángatta a rajongók közül, és bocsánatot kért, amiért nem tudtak tovább maradni, majd megragadta az én kezem is, és együtt indultunk kifelé a plázából. Sok lány még mindig követett minket, ezért szaladni kezdtünk. Az autóhoz érve gyorsan beszálltunk, és már indultunk is, mielőtt még a sikítozó rajongók utolérnek.
- Harry megmondtam, hogy ne vedd le a sapkád és a szemüveged! Most még jól megúsztuk. Nincs is velünk biztonsági őr. Lehetnél figyelmesebb. - kezdte a leszúrást Gemma.
- Ez az én életem. Tudok vigyázni magamra. Attól, hogy te vagy a nővérem, nem parancsolgathatsz. Egyébként foglalkozz a saját dolgoddal. Én magammal foglalkoztam, és nézd meg: Sztár vagyok. Te meg csak a szüleink pénzén lógsz.
- Jajj, de nagy arcod lett. Azt hiszed te vagy a " Nagy", "Híres", sztár? Tudod az utóbbi időben nagyon megváltoztál. Gondolom a hírnév miatt, de ha így folytatod akkor mindenkit elveszítesz magad körül. - mondta idegesen Gemma.
- Bla-bla. Van még valami? - kérdezte, ránk se figyelve.
- Tudod mit? Mi innen inkább kiszállunk. Úgy látszik valakinek akkora az egója, hogy nem fér be a kocsiba. - nyitotta ki az ajtót, aztán kiszálltunk, majd idegesen becsapta azt. Harry rögtön elszáguldott, mi pedig ott maradtunk a járdán. Elsétáltunk a közeli villamosfelszállóhoz, de nem beszélgettünk. Tudtam, hogy nem ez a megfelelő pillanat beszélgetni.
óó! Gitta annyira jó lett! :D ♥
VálaszTörlés