2013. december 2., hétfő

7. fejezet

Sziasztok. Megérkeztem az új résszel, de megint csak nagyon nagyon sok késés után amit sajnálok, csak a suli miatt nincs időm, viszont a blogot nem akarom szüneteltetni. Köszönöm az őszinte komikat, és egy olvasóm írta, hogy nagyon összecsapottak a részek, és rövidek. Nos igen bevallom, azért ilyenek, mert próbálok nektek időben részt hozni, ezért lehet összecsapom. De mostantól, megpróbálok jobban odafigyelni. Most viszont nem fecsegek tovább. Jól olvasást! Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel. :)


Gitta

* Becky szemszöge *

Már 1 teljes napja annak, hogy Marcel eltűnt. Egyszerűen nem találjuk. A bőröndjét, és pár ruháját elvitte. A szüleim teljesen ki vannak, főleg anyám, aki már tegnap este elakart menni a rendőrségre, de apával megnyugtattuk, és mondtuk neki, hogy a rendőrök csak akkor fognak foglalkozni az ügyel, ha már eltelt 24 óra. Mivel anyát sikerült valamennyire megnyugtatnunk, és rájött csak annyit tehet, hogy felhívja a telefonján. Sajnos nem járt sikerrel, mert nem vette fel, de ő persze nem adta fel. Mindenhova vitte magával a készüléket, és várta, hogy egyszer Marcel felhívja. Szinte egész éjjel nem aludtunk. Ezt onnan tudom, hogy anya, állandóan a konyhába volt. Valamivel le akarta foglalni magát, hogy gyorsabban teljen az idő. Egyszer amikor, már végre eltudtam volna aludni, bekopogott, és hozott nekem egy pohár teát. Megnéztem az órám, és hajnali 2 volt.
- Anya, mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdeztem álmosan.
- Csak gondoltam hozok neked egy pohár teát. - ült le az ágyam szélére.
- Hajnali kettőkor? Anya, tudom, hogy ideges vagy, de próbálj meg aludni. Attól, hogy te fent maradsz egész éjjel, Marcel nem fog csak úgy előbukkanni. - vettem el a poharat.
- Igazad van. Megpróbálok aludni. Jó éjt. - nyomott egy puszit a fejemre. Én is elköszöntem, aztán a poharam letettem a mellettem lévő kis szekrényre. Megpróbáltam aludni, de sajna anya miatt már nem tudtam. Egész éjjel csak forgolódtam, végül úgy döntöttem, hogy kimegyek valami kajáért, és a szobámba megeszem Tv nézés közben. A szekrényben találtam egy csomag chipset, és azzal együtt visszamentem. Bekapcsoltam a TV-t, és nézegettem az adókat. Pechemre semmi érdekes nem volt benne, így inkább kikapcsoltam. Befaltam a chipset, majd kimentem a konyhába, és ittam üdítőt.

***

Végre eljött a várva várt pillanat. Már 24 órája, hogy Marcel eltűnt, így mehettünk a rendőrségre. Beültünk a kocsiba, és elindultunk. Negyed óra múlva, már ott ültünk a székekben, és éppen anyám mesélte a történteket. Vagyis csak részben, mert közben elkezdett sírni, így apámmal együtt fejeztük be.
- Értem. Esetleg van egy kép róla?- kezdte a rendőr.
- Persze.- mondta anya, és elővett egy képet Marcel-ről.
- Köszönöm. Nos annyit tehetünk, hogy várunk, hátha magától jelentkezik, és kitesszük a fényképét, hátha látta valaki.- állt fel a férfi.
- Rendben köszönjük. Viszontlátásra.- köszöntünk el, és kicsit megkönnyebbültem. Remélem Marcel minél hamarabb elő fog kerülni. Tudom, mindig undok voltam vele, de azért hiányzik, az az ártatlan arca, és a csendessége. A szobája üres, csak a könyvei hevernek szana-szét a földön. Ezért remélem, meg fogjuk találni.

* Marcel szemszöge *

Álltunk a folyosón Gemma-val, és néztük ahogy Harry elkanyarodik a folyosó végén. Nem tudtam mondjak-e valamit, vagy csak csendbe álljak. Végül a telefoncsörgés zavart meg. Már megint anya volt, de nem vettem fel. Még mérges vagyok rá, így hagytam had csörögjön.
- Nem veszed fel? - nézett rám Gemma.
- Nem.
- És miért? Nem gondolod, hogy aggódnak érted? Gondolj bele csak úgy eltűntél otthonról.
- Tudom, de mérges vagyok. Anya miért nem beszélt erről soha? Nem hiszem, hogy lett volna olyan oka, amiért ezt el kellett volna titkolni. - válaszoltam. - De te nem haragszol?
- Kire? Az én anyámra? - indult el.
- Igen.
- Nem. Inkább majd ha itt lesz az ideje beszélni fogok róla. Nem fogok az agyamban mindenféle hülyeséget kitalálni, és csak jobban megutáltatni magammal. Szerintem, neked is át kéne gondolnod.
- Lehet, hogy igazad van. Csak ez nem olyan könnyű. Itt vagyok New York-ban, egy levél miatt. Azt sem tudom, mit kéne mondjak. Ha haza repülnék, kérdeznék hol voltam, és addig nem hagynának, amíg ki nem szedik belőlem az igazat. Én meg nem akarok nekik hazudni. Én nem olyan vagyok, mint a nővérem. Neki semmi sem számít. Mindig hagyta, hogy a pasija megverjen. Én pedig nem tudtam semmit sem tenni. Gyenge, stréber, és lúzer vagyok. - hajtottam le a fejem.
- Jaj Marcel. - lépett vissza Gemma. - Te nem vagy lúzer, mert volt bátorságod egy levél miatt elrepülni London-ból, New York-ba. És ezt nem minden lúzer merte volna megtenni. - ölelt át. Nagyon jól esett ez az ölelés. Régen kaptam már, főleg egy olyan lánytól, akivel alig ismerjük egymást, de ő nem ítélt el, úgy mint az öccse.
- Most menjünk, holnap pedig veszünk neked új ruhákat. - fogta meg a karom.
- De mi baj a régiekkel? - néztem rá.
- Tudod... elég.... . - kezdte.
- Jó oké értem. Olyan öreges. Viszont most nekem nincs pénzem. Örülök, ha lesz pénzem még visszafele repülőjegyre.
- Azzal ne aggódj. Majd én fizetem. - húzott magával a folyosón.
- Hát köszi. - húztam mosolyra a számat, és együtt mentünk ki a hotelból. A friss hűvös levegő eléggé megcsapott, de nem foglalkoztam vele. Visszakísértem Gemma-t, elköszöntünk egymástól, és bőröndömmel együtt koptattuk New York járdáit. Már elég késő volt, de mivel nem volt szállásom, csak bolyongtam.

Szemeimet, lassan nyitottam ki. Levettem a szemüvegem, és a szemeimet megdörzsöltem. Körülnéztem, és mindenhol már autók jártak. Az emberek sokszor megbámultak. Nem csodálom. Tegnap este, addig sétáltam, amíg szó szerint össze nem estem. Így kerültem egy padra, ami egyáltalán nem volt kényelmes. Nagy nehezen felkászálódtam, de a hátam szörnyen fájt. Ez a hülye pad! A városban már megindult az élet. Fogalmam sem volt hány óra lehetett, de a Nap már javában ragyogott az égen. Megfogtam a bőröndömet, és épp elakartam indulni, amikor a hátam mögül meg hallok egy hangot.
- Marcel? Hát ismét találkozunk. - mondta egy ismerős hang, de sehogy sem tudtam rájönni ki lehet az. Megfordultam, és rájöttem.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jóóó:))) Ki volt aaaz??? Sieeesss a kövivel ;)

    VálaszTörlés
  2. :D Ki volt az? Annyira gonosz vagy! Miért itt kellett abbahagyni? :) Nagyon imádom és akármilyen gonosznak is hangzik, meg tudom, hogy ebben nem is szerepelt, de nekem Harry a kedvenc szereplőm. :D Nagyon várom a kövit! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy kiszedted a szóellenőrzést! :)

      Törlés